A baktai remete 2015 márciusában még cáfolta halálhírét: Erdélyben, a Gyergyói-medencében akkor villámgyorsan elterjedt, hogy a nagy mesemondó – akinél szívesen megfordultak újságírók, tévések is – meghalt. Akkor személyesen nyilatkozott a szekelyhon.ro portálnak:
Határozottan cáfolom, higgyék el, a hír nem tőlem származik – mondta derűsen.
Gyergyóalfalu határában, túl a lakott részen, egy Maros melletti tanyán élt a remete, aki mindig örült a látogatóknak, akik élelmet is vittek neki, ő pedig ezt egy-egy történettel hálálta meg.
Ami több egy seggbe rúgásnál, mind hasznos – mondta az adományokra.
Akkoriban elárulta: néha olyan meséket kanyarít, hogy maga is meglepődik azokon, ráadásul egyik-másikból még ő is tanul.
Csavaros észjárás, másik valóság
Idén már nem teheti meg saját halálhíre cáfolatát. Január 1-jén baktai otthonában egy alfalvi család talált rá. Élete véget ért, nem lehetett visszahozni azok közé, akik ismerték, és történeteiért rendszeresen felkeresték őt – olvasható Hazug Pista Facebook-oldalán. Kalló István tavaly decemberben töltötte be 84. életévét.
A nagy mesemondó sokakat megnevettetett, és bár nem épített kacsalábon forgó palotát, nem hagyott vagyont maga után, felejthetetlenné tette magát. Számos novella őrzi a baktai remete csavaros észjárását, aki gyakran egy másik valóságról is mesélt: olyanról,
amikor a rókát úgy megijesztette, hogy az „jettibe” kiugrott a bőréből, nem kellett megnyúzni, vagy a szárazságbeli halakról, melyek két éves korukban sem tudtak még úszni.
Szórakoztatott báli közönséget, de ha szavában hinni lehet, Andropovval, Hitlerrel is parolázott, hogy a pápával való cimboraságról ne is beszéljünk.
és olyan hazugságokat kitalálni, hogy aki mondja, még az is elhiggye.
Gyakran önmagát is megnevettette. Így hát nekünk sincs jogunk elsiratni őt – nagyot derülne odafent, ha zokogni látna. Egy dolgunk van: hálásnak lenni, hogy ismerhettük, és életben tartani történeteit minél gyakrabban felemlegetve – olvasható Balázs Katalin Facebook-bejegyzésében.
