A kifejlett tojó „Csele” és a hasonlóan legalább másodéves hím „Pétör” 2015. június 9-én és 10-én kapta meg a mindössze 4,5 gramm tömegű (az a testtömeg kevesebb, mint 5%-a) jeladóját Kardoskút és Kiskunhalas térségében. A madaraknak a költési időszak lezárultával, a fiókák kireptetését követően körülbelül egy hónapjuk volt a vonulási felkészülésre.
Oda és vissza is 7 ezer kilométer az út
A két műholdadós madár 2015. szeptember 7-én kezdte meg tudománytörténeti jelentőségű repülését az afrikai telelőterület felé, és kevesebb, mint egy hét alatt 4 ezer kilométert repültek.
Csele és Pétör a több mint 7000 km-es utat kisebb-nagyobb pihenők beiktatásával 3 hónap alatt tették meg. Végleges telelőterületeikre, Namíbia és Botswana északi részére december elején érkeztek.
A tavaszi vonulás rövidebb ideig tart
Korábbi kutatások alapján ismert, hogy a szalakóták őszi vonulása 1 hónappal hosszabb ideig tart, mint a tavaszi körülbelül 2 hónapos út. A sietség legfőbb oka, hogy a madarak tavasszal gyorsan a költőterületeikre szeretnének jutni, elfoglalni revírjüket és megkezdeni a fiókanevelést.
A madarak tartózkodási helyét a jeladók segítségével folyamatosan nyomon követhették a szakemberek és az érdeklődők is. Csele a botswanai Chobe Nemzeti Parkban „parkolt le”. Láthatóan megfelelt neki ez az élőhely, mert
Pétör 2015. december 4. óta hosszú ideig Namíbia északi területén tartózkodott, Cselétől mintegy 700 km-re nyugatra, majd 2016. március közepén megkezdte vonulását „hazafelé”.
Sokan azt várták, hogy a madár a pünkösdi ünnepekre visszatér az alföldi pusztaságba, de néhány napot késett. Sokáig “körözött” a román-szerb határnál, majd nekilódult, és május 19-én elfoglalta fészkelőhelyét Orosháza Közelében.
Ezen a térképen megnézheted Pétör útját.
Címfotó: Wikimedia Commons (Képeink illusztrációk.)
