Mozaik

Hazatért Afrikából az első jeladós magyar szalakóta

A másik jeladós madár úgy tűnik, nagyon jól érzi magát a déli féltekén.
Korábban a témában:

A kifejlett tojó „Csele” és a hasonlóan legalább másodéves hím „Pétör” 2015. június 9-én és 10-én kapta meg a mindössze 4,5 gramm tömegű (az a testtömeg kevesebb, mint 5%-a) jeladóját Kardoskút és Kiskunhalas térségében. A madaraknak a költési időszak lezárultával, a fiókák kireptetését követően körülbelül egy hónapjuk volt a vonulási felkészülésre.

Oda és vissza is 7 ezer kilométer az út

A két műholdadós madár 2015. szeptember 7-én kezdte meg tudománytörténeti jelentőségű repülését az afrikai telelőterület felé, és kevesebb, mint egy hét alatt 4 ezer kilométert repültek.

Csele és Pétör a több mint 7000 km-es utat kisebb-nagyobb pihenők beiktatásával 3 hónap alatt tették meg. Végleges telelőterületeikre, Namíbia és Botswana északi részére december elején érkeztek.

Fotó: Wikimedia Commons
Fotó: Wikimedia Commons

A tavaszi vonulás rövidebb ideig tart

Korábbi kutatások alapján ismert, hogy a szalakóták őszi vonulása 1 hónappal hosszabb ideig tart, mint a tavaszi körülbelül 2 hónapos út. A sietség legfőbb oka, hogy a madarak tavasszal gyorsan a költőterületeikre szeretnének jutni, elfoglalni revírjüket és megkezdeni a fiókanevelést.

Ők a szalakóták

A szalakóták évente mindössze négy hónapot töltenek Európában, idejük nagyobb részét a tavaszi és őszi vonulás, illetve az afrikai telelés teszi ki. A hosszú, évente oda-vissza akár több tízezer kilométeres út során sok nehézséget kell leküzdeniük, az illegális vadászat, a pihenő- és telelőhelyek leromlása, a táplálékhiány, a klímaváltozás rengeteg madár pusztulását okozza. A vonulási útvonalak pontosabb ismerete segítheti a különböző veszélyeztető tényezők csökkentését, az ismert pihenő- és telelőhelyek védelmét.

Fotó: Wikimedia Commons
Fotó: Wikimedia Commons

A madarak tartózkodási helyét a jeladók segítségével folyamatosan nyomon követhették a szakemberek és az érdeklődők is. Csele a botswanai Chobe Nemzeti Parkban „parkolt le”. Láthatóan megfelelt neki ez az élőhely, mert december 15. óta a mai napig ott tanyázik, és nem is indult vissza magyarországi fészkelőhelyére.

Pétör 2015. december 4. óta hosszú ideig Namíbia északi területén tartózkodott, Cselétől mintegy 700 km-re nyugatra, majd 2016. március közepén megkezdte vonulását „hazafelé”.

Sokan azt várták, hogy a madár a pünkösdi ünnepekre visszatér az alföldi pusztaságba, de néhány napot késett. Sokáig “körözött” a román-szerb határnál, majd nekilódult, és május 19-én elfoglalta fészkelőhelyét Orosháza Közelében.

Köszöntünk kismadár, hajrá a fészekrakással!

Ezen a térképen megnézheted Pétör útját.

Címfotó: Wikimedia Commons (Képeink illusztrációk.)

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.