A semmiből előkerült néhány fotó a Kiskunságban is boldogan ficánkoló, Svájc délnyugati részén őshonos wallisi feketeorrú juhokról, az internetezők pedig nem tudják eldönteni, hogy a jószágok rémisztőek vagy édesek (mint ezek a minijuhok).
Az állatok nem a nagy szőrük, sokkal inkább elképesztően sötét arcuk miatt váltak szenzációvá az online téren.
A Wikipedia szerint a wallisi feketeorrú egy ellenállóképes, nagy kaliberű, erős törzsű, harmonikus hegyvidéki juh, amely jól ellik és tejel. A kosok átlagos tömege 80-100 kilogramm, a nőstények 70-80 kilogrammosok. A kosok évente 3,5-4,5 kg, az anyajuhok 3-4 kg gyapjút adnak.
A nyájban világos a hierarchia. A nyájat egyik legelőhelyről a másikra a legtöbbször az idősebb állatok vezetik. Ma kb. 13 700 regisztrált jószág van Svájcban.
A faj első írásos említése a 14. századból, a wallisi szabadságharcok idejéből maradt fenn. Valószínűleg a rá hasonlító vispertali juhból tenyésztették ki. Lehet, hogy keresztezték az észak-olasz „Bergamasker” hegyi juhfajtával. 1887-ben keresztezték valószínűleg Angliából és Németországból származó Cotswold-kosokkal is.
1938-ban tisztították a fajt, de nem határoztak meg fajstandardot vagy tenyésztési célt. Csak 1962-ben ismerték el hivatalosan fajtának. Két évvel később felvették a Svájci Juhtenyésztők Egyesületének könyvébe, azóta folyamatosan javítják a fajta állagát. 1983-ban a svájci juhállomány 9,3% volt wallisi feketeorrú.
