A közel 80 ezer fős számi népcsoport az utolsó nomadizáló nép Európában. Soha nem alkottak önálló államot, ma is négy ország területén élnek. Norvégiában élnek a legtöbben, kb. 50 ezren, ezt követi Svédország, Finnország és Oroszország – olvashatjuk a disrupt oldalán.
A XVII. századig jellemző volt rájuk a halászó-vadászó életmód, majd ezt követően leginkább már csak réntartással foglalkoztak.
A réntartó számik a vagyont nem pénzben, házban vagy ingóságban mérik, hanem szarvasokban.
Kívülállóktól éppen ezért illetlenségnek számít, ha a csordák mérete felől érdeklődnek. A szarvasok egész évben közös csordában, vándorolva legelnek, és velük tartanak szánokon a számik is. Állataik terelésekor az országhatárok sem jelentenek akadályt. A megfagyott hóréteg alatt az állatok nehezen tudnak táplálékra lelni, ezért a számik ma már sokszor szánjukkal törik a csorda előtt a havat, így segítve őket a legelésben.
Ilyenkor a számik összegyűlnek a kijelölt helyeken és az e célból felállított karámokban közösen végzik a terelést és a csorda szétválasztását. Ebben segítségükre vannak a kutyáik is.
Nyár végén ki-ki megkeresi az új borjakat és anyjuk azonosítása alapján bemetszik családi jelüket az állatok fülébe. A második karámba terelésre ősszel kerül sor, amikor a családok levágják és elkészítik a felhasználásra vagy eladásra a kiválasztott réneket.
Kapcsolódó anyag >>>40 nomád család őrzi a rénszarvas-tenyésztő ősi mongol törzs hagyományait
Egy ilyen azonosítást és szétválasztást rögzítettek drónnal, amit az alábbi videón is láthatunk. A nagyobb csordából először egy kisebb csoportot leválasztanak, és beterelik őket a virágszerűen kialakított karámok közepébe. Itt az emberek egyesével szortírozzák a szarvasokat. Ez a technika az évszázadok alatt semmit sem változott.
A számik békés életére sajnos nincs teljesen hatás nélkül a külvilág: a csernobili katasztrófa által okozott sugárszennyezettség rengeteg rénszarvastartó családot tett tönkre és még máig is mérni kell a hús céziumszintjét.
