Kora tavasszal, amikor a megszelídült szél és a melengető nap sugarai gyengéden simogatják a Kis-Salgó déli leejtőit, a sziklák védelmező rejtekéből sorra bújnak elő a tavasz legszebb virágai, a leány- és a fekete kökörcsinek.
Az újjáéledő természet korai virágainak azonban szembe kell nézniük az éjszakai hidegekkel, napközben az egyre erősebb napsugarakkal és a széllel, mely akadálytalanul nyargalhat végig a hegy csupasz oldalán. A növény egész részét beborító gyöngyház-fehér puha bunda védelmet nyújt számukra az időjárás ezen viszontagságaival szemben.
A fekete kökörcsin bókoló virágai, melyek egyesével nőnek a száron, hat lepellevélből állnak. Porzóik élénksárgák, mely csodaszép kontrasztot képez a mély lila színezetű sziromlevelekkel. A virág csészéje csinos prémgallérrá alakult, ettől még egyedibb a kinézete. Magjai, melyek az elvirágzás után érnek be, dugóhúzószerűen megcsavarodott repítő szálakkal rendelkeznek. Amikor ezeket a magokat nedvesség éri kiegyenesednek, és belefúrják magukat a földbe, ezzel saját maga gondoskodik az új nemzedék fekete kökörcsinjeiről.
A leánykökörcsinnek hat lepelevélből álló, halványlila kelyhe az ég felé néz. Porzói élénksárgák, melynek édes illata, a téli álmukból ébredező rovarokat szinte mágnesként vonzza magához. A leánykökörcsinek ugyanúgy, mint a feketék, repítő szárral rendelkező magjaikkal ültetik el saját magukat.
mely azt jelenti, hogy leszedése tilos és büntetendő. Ezért figyeljünk oda rájuk és hagyjuk meg abban a környezetben őket, ahová a természet teremtette, hogy a jövőben is mindenkinek esélye legyen bennük gyönyörködni.
Kép és szöveg: Miskolczi Tímea Panny – Kiemelt fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
