A Csendes-óceán kapujában, a kanadai Brit Columbia partjain találni a tengeri farkasok (Canis lupus columbianus) legnépesebb vadon élő populációját.
Kimerítő DNS-vizsgálatok arra engednek következtetni, hogy ezek a farkasok genetikailag különböznek szárazföldi rokonaiktól.
Teljesen más a viselkedésük, szigetről szigetre úszkálnak, miközben tengeri állatokra vadásznak. Sőt, alaktanukban is sok különbség fedezhető fel a fajok között: jóval kisebb méretűek, mint szárazföldön élő társaik
– magyarázza Ian McAllister díjnyertes fényképész, aki már közel két évtizede tanulmányozza az állatok életmódját.
Mint ismertetőjében írja, McAllister gyakran olyan közel került a tengeri farkasokhoz úszás közben, hogy azt is hallotta, ahogy belelehelnek a búvároktól beszerzett légzőcsövébe. Készített néhány képkockát, majd mélyebbre merült anélkül, hogy felnézett volna.
A tengeri farkasok élelmének 90 százaléka egyenesen az óceánból érkezik, étrendjük több mint negyedét pedig a lazacok teszik ki.
A vízi vadászat pedig egyáltalán nem okoz számukra gondot, hiszen remek úszók. Az eddigi feljegyzések szerint a rekord, hogy 12 kilométerre úsztak be az óceánba a partról.
(via Bored Panda)