Hazánkban a legkedveltebb fák közé tartoznak a tölgyek. Számos Magyarországon is előforduló fajuk közül a Duna folyását kísérő keményfás ligeterdők egyik fő fafaja a kocsányos tölgy, mely nagy termetű, akár a 35 métert is elérheti – olvasható a Duna-Dráva Nemzeti Park weboldalán. Törzse nyúlánk, hengeres, kérge barnás, vastag, hosszan repedezett, termése a hosszú, világosbarna makk. Ez a fafajta a 400 évet is megérheti.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="271" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Kevésbé ismert, hogy nem minden évben terem, sőt bőséges termése csak 8-10 évente van. Ebből a szempontból kiemelkedő év volt 2017, hiszen igen gazdag volt az idei termés. A Duna legdélebbi magyarországi szakaszán, a Béda-Karapancsa Természetvédelmi Területen szeptember végén és október első felében a legtöbb fa alatt szinte szőnyeget alkotott a lehullott makk.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="750" width="997" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A tölgy mindig megbecsült fa volt, melyet a germánok az istenek fájának neveztek. Fáját nagyra értékeli az ipar, mert az kemény, tartós; kiváló épületfa és bútorasztalos alapanyag. Megőrölt kérgét cserzésre használták magas csersav tartalma miatt. A népi gyógyászatban bőrproblémákat orvosoltak a porított kéregből készült főzetekkel. Makkja ínségeledelnek számított, melyből lisztet nyertek.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Kiemelt kép: Wikimedia Commons