Jásztelekpuszta azon – valamikor nyüzsgő mindennapokat élő – falvak egyike, melyet a történelem szinte leradírozott a térképről. A Diósjenőn élő Végh József helytörténész a köddé vált község után kutatva „Egy eltűnt település: Jásztelekpuszta” című könyvében foglalta össze ismereteit, s bár a kötet már 2016-ban megjelent, a szerző máig az eltűnt falu mementóján fáradozik.
A Rétság közelében elterülő Jásztelekpusztát – nevéből következtetve – egykoron a jászok lakták, akik kastéllyal, intéző- és erdészlakkal, cselédlakásokkal és istállókkal együtt alkottak ott uradalmi központot. A község lélekszáma fénykorában körülbelül 250 fő lehetett. A falu végzetét a mezőgazdaság szocialista átszervezése jelentette: 1945 után a terület előbb a borsosberényi, majd a magyarnándori állami gazdasághoz került.
Az utolsó döfést a 19. században felépített jellegzetes magtárának életveszélyessé nyilvánítása adta 1969-70-ben, amelyet ebből kifolyólag lebontottak, így az embereknek nem akadt itt tovább megélhetési lehetőség. Ezt követően a Nógrád megyei falu teljesen eltűnt a föld színéről, legtöbben a közeli Borsosberénybe, Rétságra, Tereskére és Diósjenőre költöztek.
Jásztelekpuszta lebilincselő történettel rendelkezik. Annak ellenére, hogy ma már szinte semmit nem találni ott, sok mindent sikerült felfedeznem. Fennmaradt egy kriptakápolna, amely jobb sorsra, nagyobb figyelemre lenne érdemes. A kápolnát ugyanis a Benyovszky család építtette, akik ide is temetkeztek. Az idők folyamán ez az építmény sem úszta meg a rongálást: 1945-ben az ide tévedt orosz katonák a közelben szállásolták el magukat és sok egyéb mellett a kriptát is kifosztották. Rémes történetek kaptak szárnyra, miszerint a kiásott koponyákat használták labdának, illetve rárakták azokat az ágyúcsőre és úgy lőttek szét őket
– mondta a nool.hu portálnak a helytörténész.
Ma már csak a szántásból olykor előbukkanó téglatörmelék, a több évszázados tölgyfamatuzsálemek – egyikük tövében a szépen kiépített, mára kiszáradt forrás – emlékeztetnek arra, hogy itt valamikor emberek éltek. Az egykori földesúri kripta ugyan áll még, de állapota évről-évre omlik. Végh József legnagyobb vágya az ennek a felújítása. Ő tett már a kripta javítására javaslatokat több önkormányzatnál is, de egyelőre nem történt előrelépés az ügyben.
Fotók: Galoblog
