Mozaik

Feltöltődés a léleknek Micimackó karácsonya

A barátság és a karácsony gyönyörű története.
Korábban a témában:

Micimackó bánatosan üldögélt az asztalnál, jó szokása szerint egy csupor mézet nyalogatva. Azon gondolkozott – már amennyire ez egy szerény képességű mackótól kitelik -, hogy karácsony alkalmából mivel is lephetné meg barátját, Malackát. De semmi nem jutott az eszébe azon kívül, hogy átmegy hozzá és meglátogatja. Ezért fogta magát – valamint útravalóul egy csupor mézet – és elindult.

Ezalatt Malacka is bánatosan üldögélt, és azon gondolkodott, mivel szerezhetne örömet legjobb barátjának, Micimackónak. Egészen Kicsi Állat létére nagy meglepetést szeretett volna szerezni Mackónak. Vagy okozni? Ezen egészen kicsit elgondolkodott. Végül felkerekedett, és elindult Róbert Gidához, tanácsért.

Micimackó kopogtatott, bekiabált, majd ismét kopogtatott, de Malacka ajtaja zárva maradt. Ezért leült, és megette a maradék mézet, majd bánatosan nézegette az üres csuprot. Próbálta törni a fejét, de semmi nem jutott az eszébe. Ekkor elhatározta, hogy hazamegy, hátha egy újabb csupor méz segít neki a gondolkodásban.

Sohase lehessen tudni. De azután meg arra gondolt, jó lenne, ha Malacka tudná, hogy itt járt ő, vagyis Micimackó látogatóban. Ezért aztán épített egy hóembert, és a fejébe nyomta az üres csuprot. Szép hóember lett, egészen micimackós, így hát elégedetten dúdolgatva indult hazafelé.

Malacka nem találta otthon Róbert Gidát, ezért átsétált Micimackóhoz. Ott is csak üres házat talált, de mivel Mackó nem szokta zárni az ajtaját, Malacka bement a konyhába melegedni. Ahogy ott üldögélt és nézelődött, szemlélte a csuprokat és bödönöket, nézelődött, nézte az asztalon Micimackó reggeli üres csuprát, nézelődött… végül eszébe jutott egy remek ötlet. Futva indult haza, fülei csak úgy lobogtak a szélben…

Micimackó hazaérve meglepetten látta, hogy a csupor, amely oly kedves volt neki, hiszen reggelét és délelőttje egy részét vele töltötte, és amelyet Malackához indulva az asztalon hagyott, eltűnt. Amíg ezen gondolkozott, el is felejtette, hogy tulajdonképpen miért is jött haza. Hogy miért akart egy újabb csupor mézet elfogyasztani.

De mivel amúgy is ebédidő volt, biztos ami biztos alapon nekilátott egy újabb csupor méznek. Malacka már messziről látta, hogy valami nagy és ijesztő dolog áll a háza mellett. Biztos rám vár – gondolta remegve. Pedig szép, napos téli délelőtt volt, és Malacka még reggel sálba-sapkába öltözött. De attól a gondolatól, hogy valami Nagy és Tüzes Állat áll a háza előtt, az orra hegyéig remegni kezdett.

De aztán arra az igazán remek ötletre gondolt, amivel Micimackót készült meglepni, így közelebb merészkedett. Amikor meglátta a csuprot, örömében felkiáltott: – Micimackó! – és közelebb lépett. Majd elszégyellte magát, amikor felismerte, mit is lát: Micimackó pompás Karácsonyi Ajándékától, az Egészen Kis Állatokra vigyázó HóMackótól ijedt meg. De azért meg is könnyebbült – nem olyan könnyű bátornak lenni, ha az ember egy Egészen Kicsiny Állat…

Gyorsan nekilátott elkészíteni az ajándékot.

Micimackó! Boldog Karácsonyt! – hallatszott messziről. Micimackó bosszúsan dörzsölgette szemét – elaludt, és Malacka kiabálása arra ébresztette fel, hogy elfelejtette kitalálni Malacka ajándékát.

– Szervusz Malacka! Gyere be! – morogta álmosan. Malacka szinte ki sem látszott a nagy csomag mögül.

– Szervusz Micimackó, nézd mit hoztam neked! – és letette a csomagot az asztalra. Micimackó zavartan állt neki a szalagok és gömböcskék és fenyőágak és tobozok és fagyöngyök által díszített doboz kibontásának.

– Ó! – mondta. Egy gyönyörűen kifestett, bár üres mézescsupor volt az ajándék: látható volt rajta Malacka a háza mellett és Micimackó egy csupor mézzel …és még egy Micimackó…

– Micimackó, köszönöm a Félénk Állatkákra vigyázó HóMackót! Ennél klasszabb ajándékot nem is kaphattam volna tőled! – mondta Malacka ragyogó arccal.

– Szívesen, Malacka! – mondta Micimackó. Majd elgondolkozva folytatta:

– Tehát te már kaptál tőlem ajándékot? Pedig elfelejtettem – és nézegette az üres csuprot Malackával és a két Mackóval. Majd fogta a csuprot, és egy másikból telemerte mézzel.

– Ezentúl mindig ebből a csuporból fogok reggelizni, így nem fogom elfelejteni, hogy eszembe juss, Malacka.

– Igen, Micimackó, a legeslegnagyszerűbb ajándékot kaptam tőled – suttogta elérzékenyülve Malacka.

De ezt Micimackó már nem hallotta.

Csacsi öreg medvém – mondta ekkor Róbert Gida.

Pedig ott sem volt. De éppen Micimackó karácsonyi ajándékát csomagolta, és a hagyomány különben is megköveteli ezt a végszót.

Via Deákovi

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.