Ó, van egy bébi baglyunk. Ez csodálatos!
Ezek voltak Laurie Wolf első gondolatai, amikor egy apró, szőrös állatot látott kikukucskálni a mesterséges fészekből a floridai házuk hátsó kertjében. A ládát egy hónappal korábban egy lármás füleskuvik vette birtokba, így joggal gondolhatta, hogy kikelt az első tojása.
De a valóság ennél jóval bizarrabb volt, írja a National Geographic.
Ahogy besötétedett, Wolf és a férje észrevette, ahogy a kuvik kidugta a fejét a fészek ajtaján. És mellette ott volt egy sárga-fekete kiskacsa.
Ott ültek egymás mellett. Hihetetlen volt. A mai napig hihetetlen a számomra
– mesélte az amatőr fényképész Wolf.
Mivel a nő aggódott, hogy a bagoly megeszi majd a kiskacsát, felkeresett egy ragadozómadár-szakértőt, aki megerősítette, hogy az állat veszélyben lehet. Ezt követően egy helyi állatvédelmi szervezet közölte vele, hogy gondozásba veszik, ha el tudja őt kapni.
Csakhogy amikor a házaspár megpróbált közbeavatkozni, a kiskacsa kirepült a ládából és meg sem állt egy közeli tóig. Azóta sem látták az aprócska teremtményt.
Nem hiszem, hogy valaha is részese leszek még hasonlónak az életemben
– tette hozzá Wolf, erre azonban nem szabad mérget vennie.
Tudományosan bizonyított tény ugyanis, hogy a karolinai récék (vagy más néven kisasszonyrécék) megélnek a lármás füleskuvikkal.
Nem sűrűn dokumentálják, de megesik
– meséli Christian Artuso kutató, aki 2005-ben figyelt meg hasonlót, amikor a lármás füleskuvikok életmódját tanulmányozta a diplomamunkájához.
Akkor egy nőstény bagoly sikeresen kiköltött három kiskacsát. Artuso a megállapításait 2007-ben közölte a Wilson Journal of Ornithology című tudományos lapban.
Fészekparazitizmus
A kisasszonyrécék szaporodási stratégiája a fészekparazitizmus vagy költésparazitizmus. Ez azt jelenti, hogy a szülő egy-két tojást más fészkébe pottyant. Általában kisasszonyrécék vagy rokonfajok fészkeit választják.
Ha minden tojást ugyanoda raksz le, akkor csökkennek a szaporodás esélyeid, pláne, ha egy ragadozó elviszi az összeset
– magyarázza Artuso.
Több olyan esetet is dokumentáltak már, amikor ragadozómadarak költötték ki vízimadarak tojásait. Volt, hogy egy tarka vércse egy fehérfejű kercerécéről gondoskodott, és hogy egy halászsas elősegítette egy kanadai lúd világra jöttét.
Artuso az egyetlen ugyanakkor a világon, aki tudományosan tudta bizonyítani, hogy egy fészekparazita karolinai réce kikelt egy lármás füleskuvik fészkében.
Tudjuk, hogy létező jelenség, de nem tudjuk, milyen gyakorisággal esik meg. Ezért örültem, hogy egy újabb példát láthattunk rá.
Hogy nem jönnek rá?
De nem kellett volna felismernie a nőstény bagolynak, hogy rossz tojáson ül? Hiszen azon túl, hogy kisasszonyrécék tojásai oválisabbak, kétszer akkorák is, mint a kuvikoké.
Artuso szerint lehetetlen megmondani, hogy mi járhat a vadon élő bagoly fejében, de egy evolúciós jelenség állhat a háttérben.
A szülők azt gondolhatják: ó, istenem, ez a tojás hatalmas! Nekünk lesz a legjobb bébink a világon!
