Hiába próbált Márton Vlad András dömösi madármentő segítséget kérni a területileg illetékes Duna-Dráva Nemzeti Parktól a bekamerázott bogyiszlói gólyafészekben kikelt fiókák megmentéséhez, a természet rendjére hivatkozva csak alig kapott engedélyt, de addigra a madarak elpusztultak.
Márton Vlad András a Fióka és Madármentés nevű Facebook-oldalon közzétett bejegyzésében arról írt, ország-világ aggódva figyelte, hogyan küzdenek meg a bogyiszlói szülő gólyák a sok napos folyamatos esőzéssel, hideggel, hogyan próbálják melegen tartani, megetetni, életben tartani a fiókáikat.
Szerda reggelre egyértelművé vált, hogy a gólya szülők vesztésre állnak, a fészekben elkezdett megállni a víz, a fiókák elkezdtek belefulladni.
Hozzánk számtalan kétségbeesett telefon, üzenet futott be, hogy mentsük, ami még menthető. Bogyiszló nincs közel, de úgy voltunk vele, megoldjuk, kerítünk kosaras emelőt, megerőszakoljuk az E-ON-t, hogy SOS áramtalanítsa az érintett oszlopot, amin a fészek van, kocsiba ülünk, viszünk mobil inkubátort, megtesszük, amit emberileg lehet, vállalva költséget, munkát, mindent
– írta Márton Vlad András.
A Duna-Dráva Nemzeti Parktól csak annyit kértek, hogy elvi szintén segítsen, asszisztáljon a mentéshez, azaz működjenek együtt. Hozzátette, nonszensz egy mentési helyzetben megfutni a hivatalos köröket, mert ilyenkor az idő a legkevesebb, nem lehet egymásra mutogató, tanácstalan, intézkedni félő hatóságok között pattogni órákig, mire valami lesz.
Sikerült kinyomozniuk, hogy ki az érintett DDNP őrkerületvezető nemzeti parki őr, mi a telefonszáma.
Majd felhívtam Dombi Imrét, bemutatkoztam, elmondtam honnan és miért telefonálok, s hogy szeretnénk a mentést intézni, s ehhez kérek támogatást. Mint kiderült, már többen hívták mentést, segítséget kérve, remélve, s ahogy ezen embereket, úgy engem is lepattintott, mondván ez a természet rendje, a nemzeti park álláspontja az, hogy nem avatkoznak be.
– mesélte a történteket a madármentő.
Erre ő azt felelte, milyen természet rendjéről beszélnek egy város közepén, egy feszültség alatti villanyoszlopon, egy mesterséges fészken fészkelő madár esetében? A nemzeti park dolga a védelem, a mentés lenne, főleg, ha az a madár fokozottan védett ráadásul. Csak annyit kérünk, hogy a nemzeti park működjön együtt.
Erre megdöbbenve hallottam, hogy nem az a baj, hogy a fiókák meghalnak, hanem az, hogy az emberek, a köznapi emberek ezt látják, s mentést, közbeavatkozást várnak el. Erre csak annyit mondtam, hogy egyebek közt ő is ezért kapja a fizetését pont ezen emberek munkájából levont adóból.
Márton Vlad András megértette, hogy a Duna-Dráva Nemzeti Park álláspontja egy határozott nem, de kérte azon illetékesének a nevét, aki így döntött, had tudja meg ország világ.
Ekkor kapta meg Zavoczky Szabolcs DDNP-igazgató nevét. A telefonszámát, amikor kérte, azt a választ kapta, ott az internet, keresse meg. Megkereste. Végül egy vonalas számon érte utol.
A beszélgetés nem túl jó hangnemben folyt, a madármentő előbb megkapott egy újabb, jó magas lóról eleresztett kioktatást arról, hogy szerinte mi a természet rendje, s hogy ő ezt egyébként is jobban tudja, majd végül kegyesen azt mondta, ha már ennyire menteni akarnak, ám legyen, csinálják, ő nem akadályozza meg.
A dologgal csak egy “apró” baj volt. Mégpedig az, hogy mire elértünk ide, annyi idő ment el, hogy időközben a maradék fióka is meghalt. Telefont letéve ugyanis egyből hívtam a helyben intézkedő kollégámat, hogy fussunk neki, megvan az elvi igen. Azt mondta, késő, közben az utolsó is meghalt
– áll a bejegyzésben.
Márton Vlad András a Sokszínű Vidék megkeresésére arról beszélt, az őszhöz hasonlító időjárási körülmények egyáltalán nem segítik a védett gólyák szaporodását, sőt. Jövőre újabb húsz százalékkal csökkenhet a Magyarországon költő gólyák száma. Ezeket a fiókákat meg kellene menteni, mert máskülönben olyan sorsra fognak jutni, mint a fecskék.
A fecskéknek is lehet műfészkeket építeni, de a fecskének nem az a baja, hogy nem tud fészket készíteni, hanem az, hogy nincs.
Kiemelt kép: MTI/EPA/Ronald Wittek
