Elzász Velencéje a gólyák csodaszép városa

Strasbourgért a történelem során véres harcok folytak évszázadokon át, hol a németekhez, hol a franciákhoz tartozott. Ez a tény pedig rajta hagyta az ujjlenyomatát az elzászi városon, hisz legalább annyira német, mint amennyire francia. Abba most ne menjünk bele, hogy a német kategória mint olyan csak a 19. század óta létezik.

A város neve a Strateburgum elnevezésből ered, ami annyit jelent, hogy az utak városa, mivel stratégiailag fontos helyen fekszik a Rajna nyugati partján.

Időszámításunk első századában Drusus római hadvezér egy katonai erődítményt hozott itt létre, amelyet Argentoratumnak nevezett el a korábbi kelta település, Argentorate neve nyomán. A városnak fontos katonai erődítménye volt, a római időkben északra húzódott a limes vagyis a határvonal.

A várost nevezhetjük bátran Elzász Velencéjének, hisz az Ill folyó és a kanálisai éppannyira meghatározzák a városképet, amennyire a lagúna Velencéét. A gyönyörű óváros a világörökség részét képezi, a németalföldi építészeti stílusban épült szebbnél szebb Fackwerkhäuser-ek, német faházak, szegélyezik a vizek mentét, virágos balkonjaikkal igazán hangulatosak.

Strasbourg gyöngyszeme a „La Petit France” elnevezésű negyed, mely szűk utcácskáival, színes favázas épületeivel, hívogató éttermeivel, teraszos kávézóival, hangulatos boltocskáival hívogatja a turistákat.

A favázas házak jellegzetessége, hogy régen, költözés esetén a kitöltő, többnyire vályogból készült falakat kiverték, és a favázat magukkal vitték a tulajdonosok.

A város egyik nevezetessége a Notre Dame katedrális. Hasonlóan a párizsihoz, ez is gyönyörű, gótikus csipkékkel, finom arányokkal, égbenyúló, karcsú toronnyal rendelkezik, kövei pedig rózsaszínes fényben játszanak.

Esténként gyönyörű fény- és hangjáték teszi tökéletessé a hatást. A homlokzaton a középkori szobrászat remekeit láthatjuk, belül gyönyörű, színes rózsaablakok, és a híres asztrológiai óra látható.

A világóra egyszerre mutatja a hold állását, a csillagok helyzetét és az égi jegyeket. Minden délben a tizenkét apostol figurája vonul el Jézus előtt, aki megáldja őket, az óraütést a halál jelképe szolgáltatja.

A harangjáték kezdetét egy kakas szárnycsapásai és kukorékolása jelzi.

A városban több európai közösségi intézménynek is van székhelye, a legjellegzetesebb épület az Európai Parlament. Könnyű közelébe kivillamosozni a városközpontból, de aki többet akar a „henger” előtti fotózkodásnál, annak turistahajóra kell szállnia vagy jó előre az interneten csoportos vezetett látogatásra kell jelentkeznie.

Viszont a látnivalók közt nem megemlített hatalmas bevásárlóközpont, a vasútállomástól egy megállóra található Les Halles, (ejtsd: lé all) is jó fél napos programot jelenthet divatmániásoknak.

Strasbourg az utak városa a Vogézek és a Jura közötti átjáró keleti kapujában, Franciaország keleti határán, ahol az Ill folyó a Rajnába torkollik. Az Elzászi régió és Alsó-Rajna megye székhelye a város, a német Kehl városától ipara és egy híd választja el mindössze.

De hogyan vált Strasbourg a gólyák városává is amellett, hogy az Európai Parlamentnek is otthont ad a békés együttélés jegyében?

Érdekes és megható történetet mesélnek a helyiek, ha megkérdezzük őket. A legenda szerint Elzászból elvándoroltak a gólyák, ahogy a gólyák egyébként is szoktak. Igen ám, de nem jöttek vissza téli pihenőhelyükről, csak évről évre egyre kevesebben. Az elzásziak pedig úgy döntöttek, hogy gólyának márpedig lennie kell a városban, sőt az egész tartományban, így hasonlóan cselekedtek, mint a londoni Tower őrei, akik a hollók szárnyait levágták, hogy el ne repülhessenek – ott azt tartják, hogy magukkal vinnék a szerencsét, mert Anglia csak addig virágozhat, amíg a Towerben hollók élnek. És így tettek érte, hogy a hollók soha ne repülhessenek el.

Hasonlóan jártak el az elzásziak is, ők a gólyák, farktollait kurtították meg, így megakadályozva őket, hogy hosszú téli vándorútra keljenek.

Cserébe egész télen gondosan ellátják őket táplálékkal, a madár pedig bekerült – immár farkatlanul – a város címerébe is. Így kedvenc madaruk a templomtornyokon, magas házakon, fákon épült fészkekben telel át, és ott vannak a gólyák azóta is, a tájban, a címereken, a zászlókon, ajándéktárgyakon és az elzásziak szívében is. Magam is rengeteg gólyát láttam a városban ottjártamkor, a történet hitelességét csak megerősíteni tudom.

Elzász jelképe a gólya, úgy tartják, hogy évről évre ők hozzák el a tavaszt az embereknek. A kevésbé erőszakos verziót mesélők szerint, amikor csökkent a visszatérő gólyák száma, a lakosok fészkeket készítettek számukra, azóta sok gólya ott marad télre is, mivel a lakosok ráadásul élelemmel, innivalóval is gondoskodnak róluk.

A boldogság és a hűség jelképe lett a gólya. Aranyos szokás, hogyha egy gyermek testvért szeretne, cukrot rak ki az ablakba a gólyák számára, remélve, hogy egyszer csak bekopog egy, csőrében a bebugyolált bébivel. A szuvenírboltok és az utcai árusok standjai is tele vannak plüss gólyákkal.

Aki Strasbourgba látogat, átélheti az elzásziak vendégszeretetét, és láthatja személyesen is, milyen nagy becsben vannak itt a hosszú csőrű költözőmadarak.

Kiemelt kép: Pixabay