A likebalaton.hu közölt egy összeállítást arról, hogy milyen furcsa, esetenként szürreális terveket szőttek a Balatonnál felmenőink az utóbbi évszázadokban.
Az egyik ilyen Krieger Sámuel 1776-os lecsapolási és kiszárítási terve, melynek lényege az volt, hogy a víz elvezetését követően csak egy kis csatorna vezetett volna végig a tó közepén, ezt használták volna hajózásra. Az elképzelés oka az a termőföld „éhség” volt, amely a korszakot nagyban jellemezte. A Balaton így csak a Dráva-Duna vízi útszakasz egyik csatornája maradt volna. Bár a tó kiszárítása nem valósult meg, de a vízszabályozás racionális keretek között idővel megtörtént.
Ugyanebben az évben Klebelsberg Kuno sportvárost szeretett volna megvalósítani a tó partján, Tihanyban. A terv részét képezte, hogy 1931-ben a telepet tihanyi magyar olimpiával avassák fel, de ez csak álom maradt, olvasható a cikkben.
Valamivel korábban, 1912 augusztusában arról szóltak a hírek,
kormány azt tervezi, hogy Tihany és Szántód között hidat létesítsen a Balatonon. A híd költsége hat millió korona volna.
Az ötletet azzal indokolták, hogy akkoriban még nem indult el a rendszeres révközlekedés a két part között. A tervet hamarosan mégis elvetették, mert a látványt, a természetet is nagyban károsítaná egy ilyen híd kivitelezése, ezért a komp elindítását javasolták egy miniszteri leiratban.
A legmeredekebb terv talán 1972-ben született meg, amikor a hídépítést azzal akarták kiváltani, hogy
betonalagutat építsenek Tihany és Szántód között.
Az ötletet állítólag a korszak metróalagút fúrásai adták, de végül levették a napirendről, és új kompot állítottak szolgálatba a már meglévők mellé.
Kiemelt kép: MTVA/Bizományosi: Jászai Csaba
