Számos oka van annak, miért találjuk roppant cukinak a tengeri vidrákat. Kedves pofájuk, a báj, ahogy kicsinyeikkel foglalkoznak, a mód, ahogy eszközként használják a környezetükben lévő sziklákat – a kemény héjú kagylókat a tengerfenékről felhozott kövekkel ütögetve törik fel, így azon kevés állat közé tartoznak, amelyek tárgyakat használnak -, mind-mind elbűvölővé teszik szemünkben ezeket az állatokat.
Mindezeken kívül még egy tüneményes dolgot tesznek a tengeri vidrák, amitől szinte elolvad a szívünk: kézen fogva alszanak.
Ennek a romantikus dolognak azonban teljesen praktikus oka van: a vidrák azért alszanak kézen fogva, hogy alvás közben ne sodorja el őket egymástól a víz. Amikor pedig egy bébi tengeri vidra túl kicsi ahhoz, hogy a kezét tartsa, az anyjára mászik. Amikor az anyáknak vadászniuk kell, kölyküket tengeri moszatba csomagolják, hogy ne sodródjanak el.
Szinte hihetetlen, hogy egy ilyen édes kis lény a kihalás szélére került: az 1900-as évek elején számuk rendkívül alacsony volt, a világon csak 2000 maradt. Az egykor 150 000–300 000 egyedből álló tengeri vidra állományt az ember 150 év alatt szinte teljesen kipusztította, az értékes prém miatt. A vadászat betiltása, a védelmi intézkedések és a szaporítási programok segítségével sikerült megmenteni a fajt.
Mostanra az egykori elterjedési területük kétharmadát vették újra birtokba, de a fajt még mindig a veszélyeztetett fajok listáján tartják.
Kiemelt kép: Wikipedia
