Miközben három évtizeddel a rendszerváltás után az már annyira nem kérdés, mit ünnepelünk karácsonykor és milyen hagyományokat ápolunk, és arra is sokan tudják a választ, miért akkor, amikor, jóval kevesebb szó esik arról, miért nevezzük úgy, ahogy. Talán azért is, mert magyarul nem ismerjük teljes bizonyossággal a szó eredetét.
Nézzük először őket a nyelvtudomány jelenlegi állása szerint, bár néhány esetben ehhez nem kell nagy tudomány. A magyar viszont kivételes eset.
Íme a Nyelv és Tudomány álláspontja szerint a népek karácsonya.
- Christmas (angol): Christ’s mass, vagyis Krisztus miséje.
- Weinacht (német): szent éjszaka.
- Vánoce, vianoce (cseh, szlovák): az éjszaka szóból.
- Božić, bozsics (délszláv): maga az Istengyermek, a született Megváltó.
- Kalédos (litván): a napforduló pogány-szláv ünnepe volt, latin calenda szóból ered a neve.
- Ziemassvētki (lett): téli ünnep.
- Jul, joulu, joul (skandináv, finn, észt): a napforduló pogány-germán ünnepe.
- Boże narodzenie, bozsaje naradzsennye (lengyel, belorusz): születés.
- Rizdvo (ukrán): születés.
- Rozsgyesztvo, rozsdesztvo (orosz, bolgár): születés.
- Navidad, nadal, natal, natale (spanyol, katalán, portugál, olasz): születés.
- Noël (francia): születés.
Karácsony
A legvalószínűbb a szláv eredet. A téli napfordulót, a világosság győzelmét a sötétség, a nap győzelmét az éjszaka fölött a fény ünnepeként már a kereszténység előtti időkben számos nép megtartotta, így a szláv népek is. Tőlük származik a kracsún szó, amely megjelenik a bolgár és a román nyelvben is, illetve ruszin falvak sütött ünnepi kalácsának neve is gyanúsan hasonlít a karácsony szóra.
A Gondola felvetette korábban a magyar, pontosabban a hun-szkíta eredetet is, eszerint a kerecsen(sólyom) elnevezés is alakulhatott karácsonnyá, míg a szarmata eredetű kurszán szóval a Napot jelölték. Ugyanakkor a honlap is megemlíti, hogy – ha indoklás nem is – a tények a szláv eredet, vagyis a Nyelv és tudomány mellett szólnak.
Kiemelt kép: Pixabay
