A kardorrú tok és közeli rokonai közel 200 millió éve éltek a Földön. Az akár hat méter hosszúra is megnövő hal olyan kihalási eseményeket élt túl, ami többek közt a dinoszauruszok kipusztulását is eredményezte. Ugyanakkor van egy jelenség, amivel már a Jangce pandájának becézett ősi faj sem tudott megbirkózni: az emberiség, írja a National Geographic.
A Science of the Total Environment című tudományos lapban a napokban hivatalosan is kihaltnak nyilvánították a kardorrú tokot, ennek okaként pedig a halászatot és a gátépítéseket jelölték meg.
Ez egy elítélendő és helyrehozhatatlan veszteség
– nyilatkozott Qiwei Wei, a tanulmány egyik vezető szerzője, aki évtizedek óta kutatott az állat után.
A faj állománya a múlt évszázadban kezdett el drasztikusan csökkenni a halászat következtében. Az 1970-es években évi 25 tonna kardorrú tokot gyűjtöttek be a folyókból átlagban, de a kihalásukban hatalmas szerepet játszottak a gátak is. Ennek akkoriban nem tulajdonítottak nagy jelentőséget, de sokkal nagyobb bajt okoztak, mint azt bárki is gondolta.
A kardorrú tok funkcionálisan 1993-ban halt ki, ami azt jelentette, hogy már nem maradt elegendő példány belőlük ahhoz, hogy normális mértékben szaporodjanak. Emiatt több egyedet is befogtak és megpróbálták szaporítani őket, de ezek a kísérletek mind kudarcba fulladtak.
A lapban úgy saccolják, hogy a hal 2005 és 2010 között halhatott ki végleg.
A kardorrú tok mellett mindössze egy kanalastokfélét ismerünk a világon, a Mississippi folyóban élő lapátorrú tok szintén veszélyeztetett faj.
Zeb Hogan, a University of Nevada halbiológusa arról beszélt, a faj kihalásának figyelmeztető jelnek kell szolgálnia arra vonatkozóan, hogy megvédjünk más édesvízi fajokat. A legnagyobb édesvízi állatok túlnyomó többségét ugyanis szintén a kihalás fenyegeti.
Kiemelt kép: Qiwei Wei
