Február másodikán a medvék és a mormoták is megjósolták a tavasz közeledtét. Február 6-a, Dorottya napja is az időjósló napok közé tartozik a néphagyomány szerint, gyorsan hozzáfűzve, hogy a népi megfigyeléseknek az évszázados tapasztalatok alapján mindig van alapjuk, írja a Netfolk.
De ki volt Dorottya?
A legendák szerint Dorottya a keresztényüldözések idején élt előkelő családban. Miután kikosarazott egy római helytartót, a kor szadista szokásai szerint megkínozták, majd lefejezték. Lefejezése előtt a bírája gúnyosan azt kérte tőle, hogy égi jegyesétől, azaz Krisztustól küldjön neki azokból a rózsákból, almákból, amikről mesélt korábban. Volt is meglepetés, amikor a kivégzést követően virágokkal és gyümölcsökkel teli kosárral egy égi gyermekküldönc tette a bírónál tiszteletét.
Dorottya, a „tavaszi rózsa” – így hívták segítségül a hozzá imádkozók – e csoda miatt lett a kertészek és virágárusok védőszentje. A Vatikáni Zsinat 1968-ban mint sosem létező, csupán legendás személyt Dorottyát törölte a szentek közül.
Dorottya napi időjóslás
A néphagyományban időjósló nap február 6-ika.
Ha Dorottya még szorítja, Julianna tágítja
– tartja a népi megfigyelés, azaz ha Dorottya napján fagy, akkor Julianna napjára, február 16-ikára megenyhül az idő. Ez azért is fontos, mert a tavaszra váró váró emberek Juliannától várták a tél szorításának enyhülését, a jobb időt, a természet ébredését.
Egy másik mondás szerint, ha “Dorottya locsog, akkor Julianna kopog”, azaz ha február 6-án enyhe az idő, akkor lehetnek még nagy mínuszok a következő hetekben.
Dorottya napi szokások
- Ez a nap dologtiltó nap volt, az asszonyok nem varrhattak, nehogy megfájduljon az ujjuk.
- Ha ezen a napon esett az eső, annak a juhászok örültek, mert úgy vélték, hogy akkor bőséges tejhozamra számíthatnak abban az évben.
Kiemelt kép: Pixabay
