500 rákosi viperát telepítenek vissza a háborítatlan magyar vadonba

Hivatalosan tavaly ősszel indult a rákosi vipera természetvédelmi helyzetének javítása, amelynek egyik célja olyan rezervátumok kialakítsa, ahová sikeresen telepíthetnek vissza állatokat abból a közel 600 egyedből, amit a 2004 óta működő Rákosivipera-védelmi Központban gondoznak.

A rákosi vipera – annak ellenére, hogy az elmúlt 25 év erőfeszítései eredményeként állományait sikerült stabilizálni – még mindig nagyon ritka fajnak számít hazánkban. A környezeti hatásokra, az élőhely adottságaira, az időjárási körülményekre rendkívül érzékeny, ezért védelme nagy szakértelmet és odafigyelést kíván.

A kirándulók szinte biztos nem találkozhatnak majd a hüllővel.

A rákosi vipera természetvédelmi helyzetének javítása a Pannon-régióban” (LIFE18 NAT/HU/000799) című LIFE projekt hivatalosan 2019. novemberében indult, a téli időszakban az igazi terepszezon (tavasz, nyár) munkálatainak előkészítése történt. A célunk a jelenlegi viperaélőhelyek élőhelyi feltételeinek javítása, illetve lehetőség szerint a méretük növelése, valamint alkalmasnak tűnő területeken új élőhelyek létrehozása. Ezeken a területeken megkezdődtek az élőhely helyreállítási munkálatok, melyek célja, hogy az oda kerülő viperákat a lehető legideálisabb körülmények fogadják, de ez egy hosszú, több éves folyamat

− tudtuk meg Halpern Bálinttól, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársától, aki a rákosi vipera LIFE projekt vezetője.

Az egyik kistelepülés Facebook-csoportjába tett fel egy helyi lakos kissé ijedt kérdéseket a kígyók visszatelepítésével kapcsolatban. Egykor ez a viperafaj ugyanis megtalálható volt Pest, Gödöllő, Fót, Ócsa, Sári, Mántelek, Örkény és Felsőbabád, környékén, és a Duna-Tisza közének más területein is, ahonnan már több mint 20 éve eltűnt, főleg az emberi élettér terjeszkedése miatt.

A rákosi vipera élőhelyei olyan lakott területektől távol eső, védett és fokozottan védett természetvédelmi területek, melyre az ott gazdálkodókon és a természetvédelmi szakembereken kívül más nem nagyon merészkedik, illetve sok esetben a belépés engedélyhez kötött. Így szinte kizárt az esélye, hogy egy kiránduló vagy lakó találkozzon az állattal. A rákosi vipera egyébként félénk, rejtőzködő életmódú kígyó, még a szakemberek számára sem könnyű a felkutatása annak ellenére, hogy ők pontos ismeretekkel rendelkeznek a hüllő területi előfordulásáról, aktivitásáról, viselkedésmintázatáról

− mondta a szakember.

A visszatelepített kígyóknak alig a negyede él meg egy évet.

Megtudtuk, hogy a tervezett kibocsátások helyszínei a Duna-Ipoly, a Fertő-Hanság és a Kiskunsági Nemzeti Park háborítatlan, természetvédelmi oltalom alatt álló gyepei. A fent felsorolt helyszínek jó részén ma már nem találunk olyan háborítatlan gyepterületeket, ahol egyáltalán felmerülhetne a rákosi viperák visszatelepítése.

Ahogy már említettük, a kibocsátások a településektől távol történnek, hiszen ezeken, az emberek által sűrűn lakott területeken a rákosi vipera nem találja meg a számára ideális életkörülményeket, így túlélése sem biztosított, valamint nem célunk jövőbeni konfliktusok generálása sem

− tette hozzá.

Az egyedszámmal kapcsolatban Halpern Bálint elmondta, hogy mivel nehezen detektálható élőlényről beszélünk, ezért még a szakemberek is csak becsléssel közelítik a rákosi vipera feltételezett hazai állományát.

Jelenleg ezt 500-1000 felnőtt példány között becsüljük, amihez további 500 példányt tervezünk kiengedni a projekt elkövetkező 5 évében. Azt azért fontos megemlíteni, hogy az eddigi tapasztalatunk alapján az elengedett kígyók kevesebb, mint negyede képes túlélni legalább egy évet az új élőhelyén

– fűzte hozzá beszélgetőpartnerünk.

Nem veszélyes a rákosi vipera mérge

Habár a rákosi vipera a hazánkban előforduló két mérgeskígyó közül az egyik (a másik a keresztes vipera), marása nem halálos, csupán lokális tüneteket okoz, melyek néhány napig okoznak kellemetlenséget.

A rákosi vipera története során eddig halálos marással nem találkoztunk, a marások elszenvedői a legtöbb esetben a fajjal foglalkozó kutatók voltak. Mint arról már fentebb is szó esett, kizárt, hogy lakott területen megjelenjenek. Ha pedig a kirándulások alkalmával véletlenül a vipera élőhelyére is tévedünk, ez az óvatos hüllő valószínű sokkal hamarabb észrevesz minket, és pillanatok alatt egy biztonságot nyújtó föld alatti járatba húzódik a közeledő túrabakancsok elől

− nyilatkozta a szakember.

Kiemelt fotó: Halpern Bálint