Vasárnap kezdődik az advent, a karácsonyra, Jézus születésének ünnepére való felkészülés négy héten át tartó időszaka. Idén a világjárvány miatt különösen is nagy hangsúlyt kap az otthon, családi körben, az adventi koszorú gyertyáinak fényében végzett imádság
– írta közleménében a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK).
Az advent szó a latin “adventus Domini” kifejezésre utal, ami azt jelenti: az Úr érkezése, az Úr eljövetele
– olvasható az MKPK közleményében.
A keresztény – és minden emberi – közösség tapasztalata, hogy a nagy eseményekre készülni kell. Az ókorban az uralkodó érkezését már hetekkel az esemény előtt hírmondó adta tudtul, hogy a helyiek rendbe tehessék az utakat, a házakat
– írta az MKPK, hozzátéve, advent idején, a “királyok királyának érkezésére” készülve “nemcsak környezetünket, házainkat, hanem szívünket és emberi kapcsolatainkat is rendbe szeretnénk tenni”.
Kitértek arra: az újkor adventi szimbóluma az adventi koszorú. A fenyőágakból font koszorú négy gyertyája az adventi időszak négy vasárnapjára utal. A három lila gyertya a bűnbánat időszakát, az egy rózsaszín pedig azt jelzi, hogy “van okunk az örvendezésre is”, mert a Megváltó eljövetele már közel van.
Jellegzetes adventi liturgia a pirkadat előtt, hagyományosan hat órakor bemutatott úgynevezett rorate mise. Elnevezése a latin miseének kezdő sorának (Rorate coeli de super et nubes pluant iustum!) rövidítése.
Mivel bűnbánati időszakról van szó, a templomi oltárokat advent idején nem díszítik virággal, a miséző pap pedig lila színű miseruhát ölt.
Az MKPK közleménye kitért arra, hogy ebben az időszakban a keresztény ember próbál elcsendesedni, önvizsgálatot tartani és “a lényegre figyelni”.
Advent minden napján “fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy kinek az eljövetelére várunk, egyáltalán törődünk-e még azzal, hogy érkezik hozzánk valaki, aki meg akarja újítani életünket”.
Az adventi készületünk legyen tudatos várakozás! Éljük át ugyanazt a Messiás-várást, amely az ószövetségi választott nép lelkében élt! Várjuk úgy Jézus eljövetelét, mint ókori elődeink, akik teljes reménységgel és bizonyossággal imádkozták nap mint nap: marana tha, jöjj el Uram!
– fogalmaztak.
Végül a püspökök testülete azt kívánta, hogy az adventi időszak végén “megtisztulva, gyermeki hittel tudjuk hirdetni szent karácsony éjszakáján: Emmánuel, velünk az Isten!”.
