1920 szeptemberében egy 80 méter hosszú kék bálna holtteste sodródott Bragar település tengerpartjára,a skóciai Lewis-sziget mellett az Atlanti-óceán nyugati oldalán. A fejében szigony volt, amellyel az állat 50 méter kötelet vontatott maga után. A szigony nem robbant fel, csupán beleállt a bálna testébe, így az állat lassú halálra volt ítélve, írja az Atlas Obscura.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A bálna hatalmas volt, és bár a falu felvette a kapcsolatot a bálnavadászokkal, hogy vigyék el a testet, az egy veszélyes öbölben került partra, így nem érkezett hajó. Az állat rothadni kezdett, Bragart pedig elöntötte a bűz.
A bálna csontvázát nézve a helyi postamester, Murdo Morrison úgy gondolta, hogy az állcsont szép kiegészítése lehetne a kapujának. Így két ló és sok falusi ember közreműködésével felvitte azt a műhelyébe, ahol lecsiszolta. Morrison a szigonyt is elkérte, ami tisztítás közben végül felrobbant.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="526" width="781" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A szakadó szigony lyukat szakított a polgármester garázsának falába, de szerencsére maga a postamester nem sérült meg. Nem sokkal ezután az állcsontot boltívként emelték Morrison otthona elé. Az állcsontok mérete 7,6 méter, súlyuk pedig nagyjából 4 tonna. Az ív csúcsának magassága 6 méter, középről pedig ott lóg a szigony.
Senki sem tudja, hol lőtték meg a bálnát, vagy ki, de érkezése Bragarba ma már a helyiek büszkesége. Az ívre, amit konzerválás céljából mára üvegszálas bevonattal láttak el, az évszázad során számos alkalommal tettek ajánlatot, de az ív nem eladó és soha nem is lesz az.
