Évszázados hagyománya van az énekesmadarak dalversenyeinek Szingapúrban

Szingapúrban, a buja elővárosi park szélén, az Ang Mo Kio negyedben száz ember alkotja a sort, ami egy parkoló körül kígyózik. A sor vége egy regisztrációs asztalnál található, ahol egy élénk színű plakát hirdeti az eseményt: Kebun Baru Madárdal Verseny.

A közeli fa árnyékában barátok beszélgetnek és biztatják egymást. A lábuknál fedett madárkalitkákban különböző madarak: zebragalambocskák, fehérhátú sámarigók, vörösfülű bülbülök, énekes álszajkók és gangeszi pápaszemesmadarak.

Minden madárnak megvan a maga karaktere, ettől válik egy madár számomra érdekesebbé és szebbé. Azért tartom épp a fehérhátú sámarigókat, mert sok dallamot fütyülnek és gyönyörű a hangjuk

– mondta el az Atlas Obscura-nak Yusof Muhammad, a versenyre készülő énekesmadár-rajongók egyike.

A verseny során az arénában a hasonló madárral rendelkezők felakasztják kalitkájukat néhány láb távolságra egymástól. A madarak félénken, majd egyre erősebben füttyentenek egymásnak, végül madárdal száll mindenhonnan. A verseny bírái a ketrecek közt sétálnak, minden madarat értékelnek a dal hangereje, gyakorisága és időtartama, a dallam szépsége, a tollazat és a ketrec körüli aktív mozgás szempontjából.

A Kebun Baru Klub a maga nemében a legnagyobb Szingapúrban. A havi versenynapokon kívül az elhivatott hobbisták hetente vagy akár naponta hozzák madaraikat a klubba edzeni; az énekesmadarak ugyanis csak akkor énekelnek, ha ugyanabból a fajból más egyed is tartózkodik a közelben.

A madaraknak társaságra van szükségük az énekléshez, ezért a tulajdonosok idehozzák őket, hogy biztassák egymást. A létesítmény olyan, mint egy énekiskola

– mondja Robin Chua, aki a Kebun Baru versenyeit szervezi.

Jessica Lee természetvédelmi ornitológus állítja, hogy Délkelet-Ázsiában az énekesmadarak tartása évszázadokkal ezelőtt kezdődött; 2018-ban a szingapúri Nemzeti Örökségvédelmi Testület a dalosmadarak tenyésztését jelölte meg szellemi kulturális örökségként. Lee nagyapja is hobbi énekesmadár-tartó volt, ő inspirálta unokája madarak iránti szeretetét.

A dalosmadarak tartása társadalmi érintkezési forma lett. Az emberek leülhettek a közeli barátaikkal, és beszélhettek a madaraikról, közös érdeklődéseikről

– mondja Lee.

A madarak tartása egyre népszerűbbé vált, ezzel együtt azonban nőtt az aggodalom, hiszen orvvadászok kezdték befogni a nagy kereslet miatt a vadon élő énekesmadarakat.

Lee jelenleg is azon dolgozik, hogy Délkelet-Ázsiában kiépítsen egy hálózatot, ami összefogja a természetvédelemben érdekelteket, beleértve a helyi madárkedvelőket. Reméli, hogy a közösség bevonása és oktatása csökkenti a vadmadarak iránti keresletet, és jobb szabályozáshoz vezet.

Ennek a munkának a részeként Lee és csapata a közelmúltban több mint száz szingapúri énekesmadár-tartóval készített interjút, hogy jobban megértsék motivációikat és azt, hogy ez hogyan tudna kapcsolódni a természetvédelmi erőfeszítésekhez. Az egyik kérdés, amit feltettek, az volt, hogy a hobbi madártartók a vadonból kifogott vagy a fogságban tenyésztett madarakat tartják-e inkább.

A megkérdezettek alig fele a fogságban tenyésztett madarakat részesítette előnyben, kisebbség volt az, aki inkább a vadmadarakra voksolt. Az egyik ok, amiért az emberek inkább a fogságban tenyésztetteket kedvelik, az, hogy úgy érzik, velük könnyebben edzhetnek az énekversenyekre

– mondja Lee.

De a megkérdezettek túlnyomó többsége online piacokon vagy kisállatboltokban vásárol, ahol nehéz felmérni egy madár eredetét.

Még mindig vannak helyi énekesmadár-tartók itt, Szingapúrban, akik inkább a vadon kifogott madarakat tartják. Úgy gondolják, hogy mivel a vadonból származnak, a dal természetesebben jön, de én nem értek egyet ezzel. A vadon élő fajnál nem tudni, hogy jó-e a vérvonal, és nem tudni előre azt sem, hogy jól fog-e teljesíteni az arénában

– mondja egy madártenyésztő.

Lee optimista. Hiszi, hogy az énekesmadár-tartókkal való együttműködés révén több előrelépés történhet a veszélyeztetett fajok védelme érdekében, mivel a szingapúri emberek manapság sokat tudnak a természetvédelemről.

Az énekesmadár-tartók pozitívan befolyásolhatják a keresletet és a kínálatot, ha madaraikat fenntartható forrásokból vásárolják meg.

Kapcsolódó

Drasztikusan csökken a madarak száma

Csak az amerikai kontinensről 3 milliárd madár tűnt el.