A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság talán egyik leginkább féltett madártani értéke a fokozottan védett székicsér (Glareola pratincola). E ritka partimadár-faj utolsó ismert kárpát-medencei állományai a Kiskunságban, Felső-Kiskunság térségében és a nagykunsági rizstelepek környékén maradtak fenn. Védelmüket egy maroknyi, a faj megóvása iránt elkötelezett természetvédő és önkéntes végzi, olvasható a park honlapján.
Mivel hazánk egyik legritkább fészkelő partimadár-fajáról beszélünk, melynek hazai állománya az elmúlt évtizedekben 25-40 pár között mozgott, ezért külön öröm volt nekik is a végeredmény megtapasztalása és kiértékelése. A célzott és intenzív védelmi munkának, a helyi gazdálkodók pozitív hozzáállásának és sokszor a szerencsének (időjárási viszonyok a faj szempontjából megfelelő irányú alakulása) is köszönhetően a faj hazai állománya az ingadozás ellenére lassan, de nőtt az elmúlt 10 évben, azonban ilyen rendkívül kiugró mértékű előkerült fészekszámra 26 éve nem volt példa.
A nagyszámú előkerült fészkek több, mint 85 százalékából sikeresen keltek ki az apró, mindösszesen 9-10 gramm tömegű székicsér-csibék, melyek jelentős része a röpképes kort is megérte, így a jellegzetes nyárközepi gyülekezéseken – mely a vonulásukat, illetve valamint a kontinensen jellemző kóborlásukat megelőző látványos esemény – is szintén rekordszámú székicsért számoltak a Hortobágyi, Duna-Ipoly, és Kiskunsági nemzeti Park Igazgatóságok – a faj védelmében is érintett – természetvédelmi őrei.
A megőrzés tevékenységét jelenleg aktív kutatási folyamat is kíséri, hiszen több futó projekt vizsgálja a székicsérek élőhely-választási viselkedését, költésbiológiáját, a költési sikert és a fiókák túlélését befolyásoló tényezőket, melyeket a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság kíséretében a Debreceni Egyetem Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszéke irányít.
Bíznak benne, hogy ez a növekedő tendencia a jövőben is fennmarad és még sokáig gyönyörködhetünk ebben az impozáns, ám de kevésbé ismert madárfajban.
