Az ősz beköszöntével egyre gyakoribbak a hűvös hajnalok, a hőmérséklet ingadozás és csökkenés, ez pedig hatalmas stresszt okoz a növényeknek, egyben gátat is szab a szabadföldi termesztés esetén a növényi állományok megőrzésének. Magyarul: szeptember végével akárhogyan is, de véget ér a görögdinnye szezonunk. Egy apró jó hír azonban van a sárgadinnye kedvelők számára: ott még a fóliaházas termesztés ad egy olyan mértékű biztonságot, amivel akár október végéig elláthatják a hazai fogyasztókat sárgadinnyével.
A Magyar Dinnyetermelők Egyesülete által lapunknak megküldött helyzetképe szerint az országban több termelési régiót tartanak számon, ezek közül a terület méretei alapján jelenleg a legmeghatározóbbak a szabolcsi és a békési, itt terem ugyanis az ország görögdinnye- készletének a kétharmada. A dinnyét több ütemben ültetik, ez – és a széles fajtaválaszték – teszi lehetővé, hogy elnyújtsák a szezont. Az elmúlt években az a hazai gyakorlat alakult ki, hogy a két nagy régió (2021-ben körülbelül 1300-1300 hektár mindkettő) váltja egymást, így – nagy átlagban, mert persze kivételek vannak – a békési betakarítás már júniusban elkezdődik és egészen augusztus elejéig is eltart, a szabolcsi pedig július végén kezdődik és szeptember végéig folyamatos a betakarítás.
Ezek alapján jól látszik, hogy a területek nagy része – beleértve a baranyai, jászsági, tolna-fejér térségi régiókat és a szórvány területeket is – már betakarításra került, azonban ez 2021-ben nem jelenti sajnos azt, hogy a beérett termések 100 százalékát sikerült is értékesíteni.
A Magyar Dinnyetermelők Egyesülete közleményében kiemeli: ami fontos, hogy az adatok mögött családok vannak, akik jellemzően néhány hektáros területen gazdálkodnak. Esetükben a ma körülbelül 2,5 millió forint/ha bekerülési költség és az esetenként 0 forintos árbevétel a mindennapi megélhetésüket fenyegeti. A megnövekedett bekerülési költségek és a kiszámíthatatlan értékesítési rendszerek, az inputanyagok árnövekedését nem lekövető termék (termelői) árak vezetnek oda, hogy – ahogy az elmúlt években is – várhatóan a következő évben is csökkenni fog a görögdinnye magyarországi termőterülete, fogalmaznak.
A középmezőnybe tarolták az ágazatot Európában
Az évek alatt megfigyelhető csökkenő területméret ellenére az újabb technológiák és fajták bevezetésével is stabilan tudták tartani a termelők a termésátlagokat és a jó minőséget, azonban az is jól látszik, hogy ezt a mennyiséget teljes egészében a belföldi piac nem képes felvenni.
Éppen ezért szükségünk van exportpiacokra, legalább az úgynevezett „túltermelési időszakok levezetésében”, de ez a mai a szabadkereskedelmi rendszerben komoly kihívást jelent mind a termelők, mind a felvásárlók-értékesítők szempontjából. Míg akár 5-6 éve bátran ki tudtuk jelenteni, hogy a görögdinnyések európai élmezőnyében vagyunk, ma már a területcsökkenések és az exportpiacok elvesztése valahova a középmezőnybe tarolta az ágazatot, és olyan új – termelő – belépők törtek a helyünkre, mint a balkáni térség szereplői vagy épp a keleti országok, mindemellett a vásárlói kedv évről évre alább hagyott
– magyarázzák.
A közlemény szerint görögdinnyében azért szoktak jellemzően a spanyol és olasz termelőkkel példálózni, mert ők a dobogósok. Nem csak méretben, de szervezettségben is az élen járnak, ráadásul állami szerepvállalással együtt komoly lobbit folytattak mind a termelés (a teljes kertészeti ágazat) tudatos fejlesztése mellett, mind az export értékesítési csatornák növelése mellett. Üres piac pedig nincs, így valahol az ő – vagy bárki más – előretörésük a magyarok gyengülését is jelenti, írják.
Megjegyzik, az is látszik, hogy az árversenyben rendben alul maradunk.
Mire mi egyáltalán országos szinten el tudunk indulni, a déli országok már rég a szezonunk felénél, végénél járnak, így nagy eséllyel mondhatjuk, hogy már a befektetésük is visszajött és a fennmaradó időszakban már a nyereségi rátájukat növelik. Ők már megkeresték, amit kellett, minden fogyasztó jól lakott – hozzánk is jön korai és őszi időszakban is albán, török, görög, olasz és spanyol dinnye is – , így leesik az ár. Mi pedig csak ekkor indulunk. Elég rossz esélyekkel
– fogalmaz a Magyar Dinnyetermelők Egyesülete.
Azt nem értik, hogy mehet Macedóniából vagy épp Olaszországból Lengyelországba, Németországba mindössze 0,10 EUR/kg-ért a dinnye, miközben a magyaroknak csupán a fuvarköltségünk is több ennél.
Bizonytalanságban a termelők, de ők sem szentek
Hangsúlyozzák, fontos tudni, hogy ma nincs olyan, hogy termeltetés. Ma a hazai termelők a teljes bizonytalanságban termelnek, abban bízva, hogy az előző években kialakult kapcsolataik eléggé stabilak ahhoz, hogy jövőre is megvásárolják a terményeiket. Bevétel hiányában pedig elmaradnak a fejlesztések, pedig úgy a gépesítésre, mind a marketing fejlesztésre szüksége lenne az ágazatnak.
Végezetül pedig: a termelők sem szentek. Tudjuk és látjuk, hiszen a Magyar Dinnyetermelők Egyesületeként is vívjuk az ágazati harcokat az együttműködésért. Amitől mi, magyarok idegenkedünk. Még a fiatalabb generáció is bizalmatlan a dinnyések között. Ez pedig széthúzáshoz, régiónkénti jelentős árkülönbségekhez, elaprózódott termeléshez és kevésbé egységes árualaphoz vezet. Sajnos ez a széthúzás is hozzájárul ahhoz, hogy bárki ki tudjon minket játszani egymás ellen. Akár egy napi áralku során is
– teszik hozzá.
Leírások szerint az egyesület komoly munkát fektetett az elmúlt néhány évben a dinnye fogyasztásának ösztönzésébe: a magyar dinnye matrica az első olyan eszköz, amivel szerették volna egységesíteni a piacot. Ehhez, az egyediség és termelői online tér kialakítása céljából létrehozták a magyardinnyetermelok.hu weboldalt és a „Keresd a Dinnyést!” applikációt. Számos szervezethez, országos és megyei programhoz csatlakoztak, ahol lehetőségük nyílt ingyenes kóstoltatásokat tartani a szezonban, vagy épp dinnyés-recept ötleteket megosztani neves mesterszakácsok felügyelete mellett, illetve maguk is szerveznek most már több éve a Nyitott dinnyeföldek napját.
Azonban itt is látszik, hogy egy fecske nem csinál nyarat és az a költségvetés, ami az egyesület rendelkezésére áll, nem elég az ágazati marketinghez. Belföldön sem, külföld esetében pedig az exportfejlesztések érdekében még többre lenne szükség
– zárják a közleményt.
