Nem sok idő kell, hogy eltűnjenek a szikes tavak, melyek kiemelkedő európai értéket jelentenek egyedülálló élővilágukkal. A Kárpát-medencéhez legközelebb Mongóliában találni ilyen élőhelyeket, írta a Délmagyar.
Ezek a kifejezetten lúgos kémhatású, időszakos vízborítású tavak az elmúlt évszázadokban úgy működtek, hogy a téli csapadék feltöltötte a medreket a madarak március–áprilisi költési időszakára. Kiváló költő- és táplálkozóhelyet nyújtottak a jórészt hosszú távú vonuló parti madaraknak
– nyilatkozta a portálnak Tokody Béla, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Csongrád-Csanád megyei csoportjának titkára.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A tavakban élő ökoszisztéma alkalmazkodott a speciális életkörülményekhez, lakói kifejezetten ilyen vizekhez kötődtek, a planktonszintű lényektől kezdve a vízinövényeken és halakon át a madarakig. Szikes tavaink nagy része átalakult, részben mesterséges, emberi tevékenységhez köthető okok miatt. Ezért is nagyon szomorú, hogy a megmaradtakat is nagy veszély fenyegeti.
Az elmúlt húsz év fokozatos aszályos időszak volt. 1964 után 2017-ben történt meg először, hogy kiszáradt április végére a pusztaszeri Büdösszék-tó
– utalt egy másik közeli vizes élőhelyre a szakértő.
Szinte megszűntek a telek, két évszak váltja egymást kevés átmeneti időszakkal, és a csapadékviszonyok is megváltoztak. Az Alföldre eddig jellemző évi 550-600 milliméter csapadék jobbára most is leesik, csak éppen más időbeli eloszlással, bár sajnos tavaly csak 430 milliméter jutott a Dél-Alföldre.
Májusban, júniusban 1-2 óra alatt akár 90-110 milliméter víz is lezúdulhat az alföldi tájakra. A szikes tavakat ugyan feltölti ez a csapadék, de már későn. Amikor a madár költene, ha talál egy kevés vizet a mederben, feltételezi, a fiókák is találnak majd vizet. Lesz bőven táplálék, fel tudják nevelni. Amikor azonban a fiókák kikelnek, porzik a meder, és nem találnak néhány kilométeren belül jobb helyet
– fogalmazott Tokody Béla.
A tájban lévő vizet nem elvezetni szükséges, hanem megtartani. A halódó vagy meglévő szikes tavak vízgyűjtő területéről a vizeket a tómedrekbe kellene terelni, nem mellesleg a vizek megtartása az EU 2020–2030-as biodiverzitási irányelveiben is szerepel.
Megfelelő természetvédelmi állatgazdálkodással, legeltetéssel létre lehet hozni a megfelelő vízgazdálkodású, szikes jellegű élőhelyeket. Az öntözés módját is át kell gondolni, mert nemcsak csapadékvizet kaptak a szikes tavak, hanem a mélyből feláramló vizek is táplálták ezeket. Éppen ezek a vizek segítették elő speciális összetételükkel a szikesedést
– összegzett a szakértő.
A lényeg: minden eszközzel meg kell próbálni bent tartani a vizet a Kárpár-medencében, mert ha ez nem történik meg, a szikes tavaknak és élőviláguknak egy-két évtizeden belül búcsút mondhatunk.
