Bár számunkra még tart a nyár, és az emberek nagy része most élvezi a nyaralását, a legtöbb vízimadár számára azonban már júliusban beköszöntött az ősz – írta a közösségi oldalán a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság,
A bejegyzés szerint az első vonuló vízimadarak ugyanis már július elején elindulnak őszi vándorútjukra.
A Zagyva-völgy felső szakaszán kollégáink tegnap észlelték ezt a két kormos szerkőt – ebben a térségben az ő megjelenésük is az őszi vonulás kezdetének csalhatatlan jele
– jegyezték meg.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóságát megkérdeztük, hogy mit jelent pontosan a vízimadarak vonulása hazánkban? Hozzánk is érkeznek madarak északról, és az országon belül is vándorolnak a madaraink?
A hazánkon keresztül vonuló vízimadár fajok egy jelentős része a távoli északon fészkel, tundrai és tajgai élőhelyeken. Ott annyira rövid a fészkelésre alkalmas nyárias időjárás hossza, hogy általában csak egy fészekalj felnevelésére van idejük a madaraknak. Amennyiben egy-egy párnak valamiért tönkremegy a fészekalja (pl. szőrmés ragadozók megeszik a tojásokat), akkor már nincs lehetőségük pótköltésbe kezdeniük, mert olyan hamar beköszönt a hűvös őszi időjárás
– nyilatkozta a Sokszínű Vidéknek Molnár Márton, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Mátrai Csoportjának természetvédelmi területfelügyelője.
A szakember elmondta, hogy ezeknek a sikertelen madaraknak, illetve a költésből kimaradó példányoknak már nincs miért ott maradniuk az északi tájakon, így sokszor már július elején megérkeznek Közép-Európába.
Jó példa erre a sarlós partfutó; néhány felnőtt példány már július első napjaiban megjelenik Magyarországon, ekkor azonban még nagyon kis számban. Nagyrészük majd csak augusztustól érkezik hozzánk, a fiatal madarak pedig még később.
Megtudtuk azt is, hogy a hazánkban költő vízimadarak többsége számára is véget ér a költési időszak júliusban.
Molnár Márton lapunknak elmondta, hogy a képen szereplő madarat a Zagyva-völgy felső szakaszán sikerült megfigyelniük. Ezen a területen, illetve tág környezetében egyáltalán nem fészkel kormos szerkő.
Ebből tudjuk, hogy a most megjelent példányok már vonulásukat kezdték meg, elhagyták fészkelőhelyeiket. Vonulásuk során a madarak gyakran követnek különböző földrajzi alakzatokat, például folyóvölgyeket. Ezeket a gyakran használt útvonalakat vonulási folyosóknak nevezzük, a Zagyva folyó völgye is ilyen
– így a szakember, aki kiemelte azt is, hogy e folyosók mentén rendkívül fontos a megfelelő vizes élőhelyek megléte, a kimerítő, hosszú repülés során ugyanis időnként meg kell állni a
vízimadaraknak pihenni és táplálkozni.
Ezért követjük nyomon a még megmaradt természetes, vagy természetes jellegű vizes élőhelyek
állapotát, mert ezek megőrzése a vonuló vízimadár fajok védelme érdekében rendkívül fontos. A mesterséges, állandó vizű víztározók nem képesek pótolni az ingadozó vizű, természetes élőhelyek szerepét
– tette hozzá Molnár Márton.
