Virágzó vidékünk

Mezőtúr lett a szerkőbirodalom fővárosa

Sokszínű Vidék
Sokszínű Vidék

2018. 06. 24. 06:13

Egyedülálló természeti látványossággal találkozhat az, aki idén nyáron Mezőtúron kirándul. Hazánkban ugyanis aligha létezik még egy olyan település, amelyet el sem kell hagyni ahhoz, hogy több száz, kecses röptű vízimadár mindennapjaiba pillanthassunk bele: fattyú- és kormos szerkők választották a Hortobágy-Berettyó folyó mezőtúri szakaszát a családalapítás legalkalmasabb helyszínéül - írja Facebook-oldalán az MME Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Helyi Csoportja.
Korábban a témában:

A Polgármesteri Hivatal épülete mögött kialakított hangulatos folyóparti sétányon haladva egyre-másra tűnnek fel a gyékénnyel, hínárral benőtt vízfelszín fölött forgolódó, ügyesen manőverező madarak. Sirályok nem lehetnek, hiszen azoknál elegánsabbak, röptük is „ügyesebb”. A csérekhez már jobban hasonlítanak, ám jobban megfigyelve farkuk kevésbé villás és táplálékukra sem látványos vízbe zuhanással vadásznak.

Így már csak egyetlen fajcsoport maradt, a fokozottan védett szerkőké, s tudásunkban hirtelen bizonyossá is válunk: a serénykedő sürgés-forgás oka ugyanis a szerkők utódnevelésére igen jellemző társas fészkelés – ráadásul a víz felszínén lebegő növényzeten.

A helyi természetkedvelők, a Hortobágyi Nemzeti Park illetékes szakemberei, illetve a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület önkéntesei azonnal felfigyeltek a nem mindennapi eseményre és példaértékű együttműködéssel gondoskodtak a 77 pár fattyúszerkő (Chlidonias hybrida) és a 30 pár kormos szerkő (Chlidonias niger) költésének zavartalanságáról.

Fotó: Karas József

Az unikális természeti értékkel bíró városi folyószakasz ugyanis kedvelt helyszíne a motoros vízisportok szerelmeseinek is. A nagyteljesítményű motorokkal ellátott kishajók és jet-skik akkora sebességet képesek elérni, hogy az általuk keltett 30-40 centiméteres hullámok visszafordíthatatlan károkat okozhatnak a szerkők tojásos és kisfiókás fészekaljaiban. Ennek elkerülése érdekében tehát szükségszerű volt biztosítani a fészkek környezetének nyugalmát.

A Hortobágyi Nemzeti Park munkatársai regisztrálták a fészkelő párok számát valamint a fészkelőtelep pontos kiterjedését is. Eredményeik ismeretében az illetékes természetvédelmi hatóság átmenetileg védett természeti területté nyilvánította a kijelölt folyószakaszt.

Az augusztus közepéig tartó természetvédelmi oltalom nem zárja ki a csónakokat és a kishajókat a Hortobágy-Berettyóról, csupán előírásokkal szabályozza a védett folyószakaszon folytatott tevékenységeket. A legfontosabb kíméleti előírás, hogy a veszélyes hullámkeltés elkerülése érdekében a vízen legfeljebb 5 km/órás sebességgel lehet közlekedni.

European Nightjar in dead leaves - France . 
 
Biosphoto / Régis Cavignaux
Magyarország legtitokzatosabb madara a lappantyú
Még a szemhéjuk is terepszínű.
Fotó: Karas József

A partról nézelődve elegendő egy egyszerű kézitávcső is, hogy szemügyre vehessük a meglepő egyszerűséggel épített szerkő-lakótelepet. A gyékénysávok szomszédságában húzódó tündérfátyol-alkotta szőnyegen egymástól néhol csupán egy-másfél méter távolságban helyezkednek el a partról csak barnás foltnak tűnő szerkőfészkek. Hínáron, uszadékon lebegő sekély otthonaikat a víz szeszélyeire bízzák. Alapjuk erősebb gyékénylevelekből áll, tetejüket finomabb, puhább növényi anyagból alakítják ki. Június elején mindennapos látvány volt a méteres hosszúságú fészekanyaggal küszködő fattyúszerkő, amint roppant súlyú szerzeményét rendre elejtve, csak nagy üggyel-bajjal tudott fészkéig szállítani. A fészkek sokszor teljesen átnedvesednek, rendszeres pótolgatásra, tatarozásra szorulnak.

A fekete sapkát viselő, nászruhában mélyvörös csőrű fattyúszerkők neve abból a régi téves feltételezésből ered, miszerint e faj a fehérszárnyú (C. leucopterus) és a kormos szerkő (C. niger) hibridje. A kormos szerkők névadója nászruhájuk: fej-, mell- és hastájékuk fekete, csőrük szintén sötét. A mélyebb víztereket kedvelő fattyúszerkőkkel ellentétben megelégszenek a sekélyebb vízzel, inkább a sűrűbb vízinövényzetet igénylik.

A két faj fészekalja legtöbbször 3 tojásból áll, ám a mezőtúri szerkőtelepen 4 tojásos fészkeket is megfigyeltek. A szerkők esetében ugyanis az „összetojás” jelensége is tetten érhető, vagyis egyazon fészekbe 2 különböző tojó egyed is rakhat tojásokat.

Fotó: Karas József

A tojásos fészekaljak komoly fejtörést okoznak még a szakavatott szemnek is. Ha épp nem tartózkodik ott a szülőpár valamelyik tagja, nehéz megállapítani, melyik fajhoz tartozhat. A két faj barnás alapszínű, sötéten foltozott tojásai meglehetősen hasonlóak egymáshoz, színüket ráadásul még a fészket alkotó, rothadásnak indult növények is megváltoztathatják. Annak ellenére, hogy a kormos szerkő fészke általában kisebb és egyszerűbb alkotás fajtársáénál, a határozás során érdemes megvárni, amíg valamelyik öreg madár visszatér rá.

Fészekaljuk teljessé válásával kezdetét veszi a kotlás, mely a fattyúszerkő esetében 18-20, a kormos szerkőknél pedig 20-23 napig tart. A kotlásban egymást rendszeresen váltva mindkét szülő részt vesz. Barnán mintázott fiókáik a keléstől számított második héten hagyják el a fészket. A kormos szerkő fiókák hamarabb, 19 naposan válnak röpképessé, a fattyúszerkők utódai pedig körülbelül egyhónaposan.

Fotó: Karas József

A szerkőtelep életébe bepillantást nyerve jellegzetes, reszelős hangjukkal is megismerkedhetünk. Az öreg madarak röptükben rendszeresen szólnak, rövid tagokból álló kiáltásokkal kommunikálnak. A kormos és a fattyúszerkő hangjai kis gyakorlással könnyedén megtanulhatók és felismerhetők. Azt is rögtön észrevesszük, ha valami megzavarja madaraink nyugalmát: veszély esetén felbolydul a fészkelőtelep. Az éppen vadászó szerkők nyomban ott teremnek és még a kotló vagy már fiókákat melengető szülők is felkelnek fészkeikről, hogy csapatosan, lármás kiabálás kíséretében próbálják elűzni a betolakodót.

Zsákmányukat látványos ügyességgel szerzik. Az apró halakat, békákat, vízirovarokat a víz felszíne felett repülve szemelik ki, majd hirtelen ereszkedéssel emelik ki azokat. Ekkor figyelhetjük meg az ún. „szitálást” is, vagyis amikor a levegőben szinte egy helyben lebegve keresik táplálékukat.

Mezőtúron nem idén alakult ki először szerkőtelep. A tavalyi évben is hasonlóan magas, ám kicsivel szerényebb egyedszámban költöttek itt fattyú- és kormos szerkők, telepeik akkor is ideiglenes területi oltalomban részesültek. Úgy tűnik tehát, hogy ezek a különleges madarak (sok rokonukhoz hasonlóan) évről-évre bizalmat szavaznak a mezőtúriaknak, saját magukat és törékeny fiókáikat is a helyiek elfogadására, szeretetére, gondoskodására bízzák. Legyünk tehát büszkék, viselkedjünk felelősen környezetünkért, hiszen akár még egy ilyen forgalmas, városi élőhelyen is visszatérhet mellénk régi, s oly’ csúnyán sorsára hagyott otthonunk, a természet.

Fotó: Karas József

A cikkben szereplő két szerkőfaj minden egyede fokozottan védett, pénzben kifejezett természetvédelmi értékük a fattyúszerkő (Chlidonias hybrida) esetében 100.000 Ft, a kormos szerkő (Chlidonias niger) esetében pedig 250.000 Ft.

vissza a címlapra

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.