A Jupiter Nap körüli keringésének legfényesebb szembenállásába kerül szeptember 26-án.
A jelenség szabad szemmel is látható lesz hétfőn este: 20 óra után a keleti látóhatár felett egy igézően fényes, fehér csillag ragyog majd.
A Jupiter most rendkívül fényes, ragyogása messze meghaladja az összes csillagét, ami csak az égen látszik
– közölte a Svábhegyi Csillagvizsgáló pénteken az MTI-vel.
Mint írták, a földpályán kívül keringő bolygók helyzete kitüntetett, amit a Nappal való szembenállásnak vagy oppozíciónak nevezünk. Ennek során a Földről nézve a bolygó pontosan a Nappal ellentétes oldalon van, tehát a Föld a Nap és a bolygó közé szorul. Ilyenkor van a legközelebb hozzánk, ezért ekkor látszik a legnagyobbnak és legfényesebbnek.
A bolygók a körtől enyhén eltérő ellipszispályán keringenek, így lényeges, hogy a szembenállás során a bolygó napközelben vagy naptávolban jár. Ha napközelben következik be az oppozíció, a bolygó közelebb lesz a Naphoz, így a Földhöz is, tehát nagyobbnak fog látszani.
A Jupiter megközelítőleg tizenkét év alatt kerüli meg egyszer a Napot, és ez alatt tizenegyszer kerül szembenállásba a Földdel. Mivel a bolygó most van a legközelebb a napközelpontjához, 2022-es szembenállása során látszik a legfényesebbnek a keringése során. Ezt hívhatjuk nagy oppozíciónak
– olvasható a közleményben.
Míg például a földközelben járó szuperhold és a földtávolban járó telihold között laikus szemmel semmi különbséget nem látunk, addig a Jupiter kis és nagy oppozíciója között szemmel látható a fényességkülönbség, és távcsővel is jól látható korongméret növekedés van
– mutatnak rá.
A közlemény szerint az adott napon éjjel fél egykor, delelésében, teljes ragyogásában, 42 fok magasan lehet gyönyörködni a Jupiterben és szinte bármekkora távcsővel fel lehet bontani az apró bolygókorongot.
Már egy kézi binokulárral is gyönyörködni lehet a bolygóban, sőt a körülötte keringő Galilei-holdak is előbukkannak vele. Egy hússzoros nagyítású kis távcső megmutatja a Jupiter korongjának lapult alakját, és a két egyenlítői sávot is, egy 8-10 centiméter átmérőjű lencsés távcsővel, százszoros nagyításon az egyenlítői felhősávok fodrai is kibontakoznak, sőt akár a Nagy Vörös Folt is megfigyelhető.
Az óriásbolygó 1963 óta most a legfényesebb, legközelebb tizenkét év múlva lesz hasonló a helyzet.
A jelenségről, és annak megfigyeléséről részletesen a Svábhegyi Csillagvizsgáló oldalán lehet olvasni.
