Gyerekkorunkban csak úgy szívjuk magunkba az információt. Akkor is, ha a felnőttek azt gondolják, hogy nem is halljuk és akkor is, ha azt gondolják, értjük, nekünk viszont fogalmunk sincs róla, hogy tulajdonképpen miről is van szó, de a korábbi tapasztalataink és legfőképpen a képzelőerőnk alapján “költünk” belőle valami bődületes hülyeséget. Ezek aztán sokszor annyira gyökeret vernek az agyunkban, hogy van, hogy csak felnőttként jövünk rá, hogy miről is van/volt szó. Lássuk, melyek a kommentelők legnagyobb gyerekkori tévhitei!
Azt gondoltam, hogy a feketepiac egy valódi piac, totál nem értettem, ha onnan jönnek a fegyverek, drogok stb, akkor a rendőrök miért nem záratják be.
Faroslemez. Mármint faros. Tinikorom végén jöttem rá, hogy az fa-ROST-lemez.
35 éves voltam, amikor megtudtam, hogy amikor a zöldségesnél azt írják, hogy “lédig”, az nem azt jelenti, hogy „lédús”.
Tupperware. Leírva nem láttam csak hallottam, hogy emlegetik a „tuppervári” műanyag dobozokat. Azt gondoltam, hogy ezeket egy Tuppervár nevű településen gyártják.
Sosem értettem, hogy mikor apu hazajött tüdőszűrésről, miért nincs műtéti heg a mellkasán, mert úgy képzeltem el a dolgot, hogy kiveszik, tésztaszűrőn leszűrik (??????) és visszateszik.
Szentül meg voltam győződve, hogy a német juhász kutyánk még kicsi, és ha megnő, akkor ló lesz.
Amikor megtudtam, hogy forog a föld, éjszaka megpróbáltam ébren maradni, hogy láthassam, amikor megfordul a ház.
Elég sok rajzfilmet néztem gyerekként, és azt hittem, ha angolul beszélsz, megváltozik a hangod (néha ugye, eredeti szinkronnal énekeltek).
Nekem az tülkön ül volt.
Gyerekként azt hittem, hogy a Szeszélyes Évszakok alatt hallható konzervnevetés a többi nézőtől a tv előtt jön, mivel a hangszóró felépítése hasonlít egy mikrofonéra. Éppen ezért a tvhez közel ültem, és a nagyon jó jeleneteknél direkt belenevettem a hangszóróba.
Azt hittem, a görögdinnye Görögországból jön, pedig a „görög” a gurul szó szinonimája.
Még óvodás voltam, mikor az unokatesóm osztálykirándulásra ment Aggtelekre, elmentek a cseppkőbarlangba is. Mondta, hogy nem szabad hozzáérni a cseppkőhöz, mert nem nő tovább. Sokáig azt hittem, a kezem nem nő tovább, és nagyon féltem a cseppkőbarlangoktól.
Azt gondoltam, hogy annak a kacsának, amelyik a vízen úszik, nincs lába, amelyik a parton totyog, annak meg van.
Mikor 5-6 év körül voltam, én tényleg azt hittem, hogy Zimmer Ferinek ennyi háza van, és csodálkoztam azon, hogy ha ennyire ismert, akkor miért írják el mindenhol a nevét. A Zimmer Feri filmig le sem esett a dolog.
Én azt hittem, hogy a METRO áruház konkrétan a metrókon helyezkedik el és baromira sietned kell, ha el akarod érni vagy el akarsz jönni onnan.
Székesfehérvári vagyok. Amikor Pest, illetve amikor a Balaton fele mentünk, különböző felhajtókon mentünk fel az autópályára, így nagyon sokáig azt hittem, hogy két M7-es van. 2014 nyarán történt az, hogy megtudtam, hogy létezik olyan is, hogy M0. Sőt, M5, M3, de még M2 is. Ekkortájt kezdett szöget ütni a fejemben, hogy ezekből miért csak egy van, szemben a két M7-sel.
Sokára derült ki számomra, hogy a teljhatalomnak semmi a köze a tejhez.
Én a zsíros kenyérről gyerekként azt hittem, hogy sírós kenyér. Merthogy a zsír rajta a könny.
Sokáig azt hittem, hogy a parlamentben kutyák vannak. Mama mindig azt mondta, hogy ott vannak a nagy kutyák. Egy világ dőlt össze bennem amikor megtudtam, hogy nem igaz.
„Nyílászárók”… nagyon furcsának találtam, hogy ilyen nagy az érdeklődés az íjászat iránt, és ilyen sok „nyilász árok” nevű hely van a városban, ahova mehetnek az emberek íjászkodni-nyilászkodni…
Aki másnak vermet ás, maga esik bele. Azt hittem, hogy a „vermetás” egy jelző, és egyáltalán nem értettem, hogy miért „vermetás” valaki.
Éjt nappallá téve. Mindig csak hallottam, leírva sosem láttam leírva egészen tavalyig (26 voltam akkor), én úgy értettem, hogy: Éjt nap alá téve. Nagyot koppant.
Én gyerekként azt hittem, hogy minél több anyajegye van valakinek, annál jobban szereti az anyukáját. Mivel anyukámnak sok van, mindig azt gondoltam, hogy ő nagyon szeretheti nagymamámat.
Azt hittem, a vegetáriánus egy név: Vegatári János.