Horvátországban ért földet egy Szegedről felengedett meteorológiai eszköz – írta a Dél-Alföld meteorológia.
Bodrogi Attila amatőr meteorológus megkeresésünkre elmesélte, miért is volt egyedülálló a szonda mozgása és landolása.
A szegedi rádiószondázás történetében ritkaságnak számít, hogy Horvátországban landoljon a meteorológiai műszer. A szeptember 4-én felengedett szonda útjának iránya és a megtett út hossza Bodrogi Attila szerint egyedi volt.
Meteorológiai rádiószondát naponta kétszer – éjfélkor és délben – küldenek fel, egyet Budapestről, egyet pedig Szegedről. A rádiószonda a magaslégkört vizsgálja, hőmérsékletet, páratartalmat, légnyomást mér, valamint a GPS adatokból a szélsebességet és szélerősséget lehet megtudni.
Az adatokat a meteorológiai modellek használják fel, így ezek hozzájárulnak az előrejelzések nagyobb pontosságához.
Az egész két egységből áll: az egyik maga a szonda, a szondát pedig egy ballon emeli fel. A kettő madzaggal van összekötve. Nagy magasságban (általában 32-33 kilométeren) a ballon annyira kitágul, hogy kidurran, majd a szerkezet szabadeséssel lepottyan. Tehát a magassági szelek iránya és erőssége határozza meg, merre és milyen távolságra száll a szonda
– mondta Bodrogi Attila a Sokszínű vidéknek.
A természetbarát szerint általában nyugat-kelet vagy északnyugat-délkelet áramlás a jellemző, viszont ezúttal az északkelet-délnyugati áramlás volt a meghatározó. Ez önmagában még nem rendkívüli, viszont az áramlása erős volt, ezért repült ilyen messzire a szonda.
A sokkal gyakrabban előforduló nyugat-kelet áramlással szokott ilyen nagy távolságra szállni az eszköz. Előfordul, hogy még távolabb ér földet, keleti irányban akár a Bihari-hegyekig is elszáll
– fejtegette az időjós.
Ha valaki egy kiszolgált szondát talál a barackosban, akkor nem kell bejelenteni, csupán célszerű összeszedni, hogy ne szennyezze a környezetét. Miután a szonda földet ért, már nem szolgáltat adatokat.
A szegedi szondák legtöbbször Szerbiában, Magyarországon vagy Romániában érnek földet.
