Különleges videó került elénk a napokban, a főszereplői egy tacskó, két cica és egy csibe, akik a legnagyobb egyetértésben bújnak egymáshoz, a kutya a másik három állat pótmamájának képzelni magát. Érdekesség, hogy a kis tacskó egy féléves fiúcska.
Németh Mónika, az állatok gazdija mesélt róluk.
Mónika nem mellesleg a Második Esély Mopszmentő Egyesület elnöke. A szervezetnek a célja, a szaporítótelepeken élő, sok esetben ketrecekben, ólokban tartott mopszok mentése, illetve gazdák találása a számukra.
Éppen az állatorvostól jöttem haza mentett kutyákkal, amikor a falunk egyik utcájában arra lettem figyelmes, hogy egy férfi próbál lábbal eltalálni egy tacskót, aki próbált ráugrálni örömében
– kezdte az állatmentő.
“Odamentem hozzá és megkérdeztem, hogy ezt miért csinálja. Azt felelte, hogy mert nem az övé a kutya, de be akar menni az udvarába.
Vitába keveredtünk, de aztán felvettem a kutyát és magammal hoztam.
Itthon van chipolvasóm, gondoltam, hogy az alapján megkeresem a gazdáját, de nem volt chipelve.
Másnap elvittem állatorvoshoz, aki megvizsgálta, megállapította, hogy maximum fél éves, adott neki oltást és chipet, illetve megbeszéltünk egy ivartalanítási időpontot, mert vannak nálam mentett szukák, akik iránt már erősen érdeklődött.
Hirdettem pár hétig a környéken, hátha jelentkezik az eredeti gazdája, de senki nem kereste, így Perec nálunk maradt és teljesen beépült a mopsztársadalomba. Volt, hogy 10-15 mentett mopsz között volt és nagyon jól szocializálja a kutyákat, nagy biztonságot ad nekik, hogy látják, hogy egy másik kutya biztonságban érzi magát közöttünk.
Pár héttel később jöttünk haza egy mopszos túráról, beálltunk az udvarra és hangos macskanyávogást hallottunk. Kerestük a hang forrását, végül egy fóliadarabba belecsavarodva találtunk három kiscicát. Az egyik sajnos már halott volt, sérülésekkel teli volt a teste, a másik kettő pedig éktelenül nyávogott. Bevittük őket, infralámpáztunk, hogy felmelegedjenek, tápszert kaptak. Perec pedig nagyon magához édesgette a cicákat, azóta tisztítgatja őket, ő lett az anyukájuk számukra.
Aztán jött a csapatba a kiscsibe. Volt egy kotlós tyúkunk, aki éppen költött. A tojásos nagy része kikelt, utána a tyúk felállt róluk és otthagyta a maradékot. Ezeket gyorsan beraktuk a keltetőbe és két nappal később kibújt ezt a pici csibe. Viszont a kotlós nem akarta befogadni, mert a többiek már nagyobbak, erősebbek voltak. Ezért maradt velünk a házban és mi gondoskodtunk róla. Minden nap próbálkozunk, a reggeli hideg után kivisszük a többiekhez, az anyuka még nem fogadta el, de már úgy tűnik, oldódik a helyzet lassan. De ha mégsem, akkor marad továbbra is a pótanyukájával és a póttestvéreivel.
A cicák is gazdikeresők lesznek, ha már elérik a 6-7 hetes kort, de addig nem adom oda senkinek.
Addig is mindenki melegben van, kapnak enni, Perec szépen tisztítgatja, szeretgeti őket, mint egy rendes anyuka. Teljes harmónia honol.”
Minden állatnak ilyen gazdit és ilyen pótmamát kívánunk!
