Mind Baranya, mind Tolna vármegye területe vizes élőhelyekben igen gazdag, de sajnálatos módon mindkét vármegye álló- és áramló vizeiben számos idegenhonos faj jelenlétét bizonyították az elmúlt évtizedekben, írja beszámolójában a Magyar Haltani Társaság.
Mint fogalmaznak, az észak-amerikai eredetű cifrarák (Faxonius [Orconectes] limosus) első hazai példányainak észlelése után napjainkra hazánk leggyakoribb tízlábú rákfajává vált. A Duna Baranya és Tolna vármegyei szakaszán az 1990-es évek második és a 2000-es évek első felében észlelték a folyam főágában és a hullámterén található mellékágakban, így számítani lehetett rá, hogy előbb-utóbb további vízrendszerekben is megjelenik.
Bár a cifrarákot a Dráva horvát és szlovén vízgyűjtőjén már korábban kimutatták, a folyó magyarországi vízrendszerében mostanáig nem jelezték.
A 2015 márciusa és 2024 február között végzett hidrobiológiai felméréseik eredményeként ugyanakkor sikerült kimutatni a cifrarákot Baranya vármegyében
- a Lánkai-patak dunaszekcsői,
- a Véméndi-patak bári,
- a Fekete-víz szaporcai,
- a Gordisai-csatorna torkolat feletti szakaszán.
A cifrarák megjelenését Tolna vármegyében
- a Csámpai-patak 6. számú főút alatti, a patakot befogadó Faddi-Duna mellékágban,
- a Kabszegi-tóban,
- a Bátai-holtágban,
- a Szekszárd-Bátai-főcsatorna öcsényi és sárpilisi,
- a Lajvér-patak bátai, a Szálkai-víztározó alatti,
- és a Völgységi-patak szekszárdi szakaszán észlelték.
A vízfolyásokban, valamint egyes természetes és mesterséges állóvizekben megjelenő, esetenként jelentős egyedszámot elérő cifrarákállományok a természetvédelmi kockázatok mellett jelentős hatással lehetnek a holtágak, horgász- és haltermelő halastavak ökológiai állapotára is, figyelmeztettek.
A cifrarák megjelenése és terjedése a még mindkét megyében megtalálható folyami rák (Astacus astacus) és kecskerák (Pontastacus leptodactylus) állományaira is kockázatot jelent, mert a rákpestist (Aphanomyces astaci) aktívan terjesztő fajként a még megmaradt állományokat is megfertőzheti, zárták a közleményt.
