Dollármilliókat spórolhat a gyémántbányászatnak a Szegedi Tudományegyetem kutatása – írta a Szegedi Tudományegyetem.
A gyémántkitermelés költséghatékonyabbá tétele mellett jelentősen csökkenti a környezeti terhelést is az a kutatás, amelyet a Szegedi Tudományegyetem Geológia Tanszékén végeznek.
A Szegedi Tudományegyetem PhD-hallgatója, Sahroz Khan kutatásának fókuszában az áll, hogy mi a különbség az olyan kürtők között, amelyekben van jelentős mennyiségű gyémánt és azok között, amelyekben elenyésző, vagy egyáltalán nincs. A kulcs a keletkezés körülményeiben keresendő.
A nagyon kis mennyiségű gyémántot tartalmazó kőzettestek bányászata rendkívül drága és veszteséges a bányavállalatok számára.
A gyémánt messze a Föld felszíne alatt, több mint 150 kilométer mélységben, nagy nyomás alatt keletkezik. Az itt uralkodó fizikai körülmények stabilan is tartják a gyémántot, mindaddig, amíg az valamilyen földtani folyamat során a felszínhez közel nem kerül. Az emelkedés közben kisebb lesz a nyomás, számottevően csökken a hőmérséklet, amire a gyémánt kétféle módon reagálhat: vagy átalakul grafittá, vagy oxigénnel reagálva szén-dioxiddá válik.
A gyémántokat meg kell őrizni, és nagyon gyorsan a felszínre kell hozni, hogy „túléljék” az utazást.
Egyedülálló vulkáni kőzetek, úgynevezett kimberlitek hozzák a felszínre őket. Ezek hatalmas, akár 2,5 négyzetkilométer felületű, lefelé a sárgarépához hasonlóan elvékonyodó, de akár kilométeres mélységet is elérő kürtőket alkotnak. Vulkáni anyaguk nagyon gyorsan, másodpercenként több mint 5 méteres (körülbelül 20 kilométer/óra) sebességgel tör felfelé a mintegy 150 kilométeres mélységből, így őrizve meg néhány gyémántszemcsét. Ennek ellenére a kimberlit csövek többségében nagyon kevés gyémánt van, kevesebb, mint 5 gramm/tonna
– mondta el Sahroz Khan a portálnak.
A projektben érintett kutatók többsége magyarországi, mint például Kovács István, a Földfizikai és Űrtudományi Intézet munkatársa vagy Szabó Csaba, az ELTE oktatója. Az SZTE Földrajz- és Földtudományi Intézetben minden adott a kutatáshoz.
A kutatás keretében a gyémántokat körülvevő kőzetalkotó ásványok összetételének elváltozásait, mintázatait vizsgálják. Az ásványok fontos támpontokat adnak arról, hogyan pusztulhattak el a gyémántok. Az eddigi eredményeket olyan nagy hatású folyóiratokban tették közzé, mint a Gondwana Research.
A PhD-kutatás lezárásához már elegendő eredmény gyűlt össze, de tudósok a jövőben más kontinenseken is folytatják a kutatást.
