A novembert a meteorológia őszutóként említi, míg a régi székely-magyar naptárban az enyészet havának nevezik. Régi időkben a disznótor hava elnevezést használták novemberre, az egyházi naptárakban pedig Szent András havaként tartják nyilván.
November jeles napjait hagyományok, babonák és népi mondások is gazdagítják.
November 1. – Mindenszentek napja
III. Gergely pápa a 8. században indította útjára mindenszentek ünnepét. A nap azoknak a megdicsőült lelkeknek az ünnepe, akikről nagy számuk miatt külön-külön nem emlékezik meg a kalendárium.
A népi megfigyelések szerint ha hull a hó ezen a napon, nem olvad el márciusig.
Mindenszentekhez gazdasági hagyományok is fűződtek. Néhol ekkor szerződtették a cselédeket, pásztorokat, másutt ekkor volt a legényvásár, azaz ekkor kötöttek a gazdák egyezséget a szolgálni menő legényekkel.
November 2. – Halottak napja
998. óta tartjuk ezt az ünnepet. Azt a hetet, amelyre a halottak napja esik, halottak hetének nevezik.
A népi hiedelem úgy tartja, ha sok eső esik ezen a napon, sok felnőtt hal meg a következő esztendőben.
November 11. – Márton napja
Szent Márton a középkor egyik legnépszerűbb szentje volt, az első szent, aki nem mártírként halt meg.
A néphagyomány szerint ezt a napot tartották az emberek a tél kezdetének, mert rendszerint ekkor esett le az első hó. Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha pedig barnán – azaz ha nem esik a hó -, akkor kemény tél várható – szól a mondás. A megfigyelés szerint a Márton-napi jeges eső korai tavaszt jelent.
Márton-napon országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész esztendőben bőven ehessenek, ihassanak. Úgy tartották, minél többet isznak, annál több erőt és egészséget visznek magukba.
Ilyenkor már le lehetett vágni a tömött libát. A mondás szerint „aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”.
November 19. – Erzsébet napja
Erzsébet alakjához több legenda fűződik, közülük az egyik legismertebb az úgynevezett rózsacsoda, amelyet először XIV. századi forrás említ. E legenda szerint Erzsébet egy alkalommal ruhájában titokban kenyeret vitt a szegényeknek. Férje megállította, hogy megtudja, mit visz benne. Erzsébet azt felelte, hogy rózsákat. Férje felszólítására meg is mutatta kötényét, s csodák csodája, valóban rózsák voltak benne. E történet alapján a rózsák váltak Szent Erzsébet ábrázolásának legfőbb jellemzőjévé.
Időjóslás szerint Szent Erzsébet napja tél erejét szabja. Ha Erzsébet napon havazik, azt mondják: „Erzsébet megrázta a pendelyét (vagy dunyháját).”
November 25. – Katalin napja
A Katalin-nap a régi időszámításban az első téli nap volt, A közismert időjóslás szerint:”Ha Katalin kopog, a karácsony locsog”. Ha ekkor beáll a fagy, akkor a karácsony esős, sáros, enyhe lesz, de ez érvényes fordítva is: ha Katalinkor az idő enyhe, akkor karácsonykor fagy lesz.
Időjósló mondás, „Ha Katalin szépen fénylik, a karácsony vízben úszik”, és ez is: „Ha Katalinkor megállott a liba a jégen, akkor karácsonykor sáros lesz”.
Katalin-naphoz férjjósló hiedelmek és praktikák kapcsolódtak. Ilyenkor tették vízbe a gyümölcságat, azaz „Katalin-ágat”: ha az karácsonyra kizöldült, a lánynak közeli férjhez menetelt jósolt.
Ez a nap a jóslások ideje volt fiúknak is: a legények ekkor tudakozódhattak jövendőbelijük iránt. Lopott leányinget tettek a párnájuk alá, abban reménykedve, hogy megálmodják a feleségüket. Más helyen a fiúk Katalinkor böjtöltek, hogy álmukban meglássák a jövendőbelijüket.
Régi időkben Katalin női dologtiltó nap. Ilyenkor nem sütöttek kenyeret, nem volt szabad szántani, kocsiba befogni, leálltak a malmok is. Katalin napjával befejeződtek az őszi bálok, lakodalmak.
November 30. – András napja
András napja az adventi időszak kezdete. A téli napforduló közelébe esik, emiatt alkalmas mindenféle bűbájosságra, leginkább az eladó leányok szerelmi praktikáira.
Andrást termőnapként is emlegetik. Ezen a napon párosították a disznókat, ültettek a fákat is.
A legjelentősebb házasságjósló, varázsló nap. A lányok próbáltak álomból jósolni, a párna alá férfi ruhaneműt rejtettek, és egész nap böjtöltek.
A közös jóslások ólomöntéssel és gombócfőzéssel többnyire a fonóban történtek. A gombócba egy-egy férfi nevet rejtettek, s amelyik elsőnek jött fel a víz tetejére, az lehetett a jövendőbeli férj neve.
Ezen a napon a farkasok ellen megfokhagymázták az ajtókat, hogy ne vigyék el a jószágot, és összekötötték az ollót, mert ha nyitva maradna, a farkasok elvinnék a juhokat.
András-napkor kezdődtek a disznóvágások, disznótorok, mert ekkor már eltartható volt a hús. Ezért illették a napot a disznóölő jelzővel is.
Korábban írtunk a Márton-napi libalakomákról és az újbor fontosságáról, Erzsébet napjának hagyományairól, valamint Katalin napi jóslásokról karácsonytól a házasságig.
