A nemzeti park arról számolt be, hogy a nagy lilikek között néhány igazi ritkaság, mint a kis lilik, vörösnyakú lúd, apácalúd, tundralúd is felbukkant.
A nagy lilikek az éjszakákat döntően a Fehér-tavon, vagy a Kisbogárzói-tavon töltik. Napközben a Sóstói Állattartótelep környékén, a rövidre legeltetett gyepeken táplálkoznak, majd délidőben pár órára újra bejönnek a vízre pihenni. Táplálkozásukat, mozgásukat akár egy kisebb kézi távcsővel is jól nyomon követhetik a természetbarátok az állattartótelep bekötőútja melletti, szabadon látogatható, nádfedeles kilátóból.
A nagy számok törvénye alapján, ahol sok a nagy lilik, ott előbb-utóbb egy-egy igazi ritkaságnak számító kis lilik is felbukkan közöttük. Így volt ez most a Fehér-tónál is, ahol február 6-án figyelték meg először egy példányt, majd azt követően még több alkalommal is láttuk. A kis lilik olyan, mintha kistestvére lenne a nagy liliknek, csak kisebb nála, és jellegzetes, sárga szemgyűrűje alapján jól meg lehet különböztetni. Magyarországon fokozottan védett, szórványosan megjelenő faj. Általában csak egy-egy példány bukkan fel, de a Hortobágyon akár száz példányból álló, homogén csapatok is előfordulnak.
A telet a Kelet-szibériai állomány Kelet-Kínában és Koreában, a kevésbé népes Nyugat-szibériai és a norvégiai állomány pedig Közép-Európában tölti. Ha nagyon hideg a tél, akkor még délebbre, akár Görögországig is elmehetnek.
Egy másik, nálunk szintén ritkán látható, fokozottan védett lúdfaj, a vörösnyakú lúd egy példányát is sikerült megfigyelni a nagy lilikek között. A vörösnyakú lúd szintén veszélyeztetett faj, világállománya mintegy 40 ezer példány. Oroszországban, a Közép-szibériai tundrákon költ. Magyarországon csak az őszi, és még kisebb számban a tavaszi vonuláskor találkozhatunk vele.
Magyarországon talán a legritkábban előforduló vadlúdfaj az apácalúd, melynek egy példányát szintén felfedezték a Kardoskúton állomásozó nagy lilikek között. Ez a vadlúdfaj nem veszélyeztetett faj, állománya igen nagy, Kelet-Grönlandtól egészen Nyugat-Szibériáig költ a tundrai élőhelyeken. Az apácaludak általában az Északi-tengeren, vagy Angliában telelnek, csak nagyon ritkán vetődnek a kontinens belsejébe.
Szintén nagy örömmel fedezték fel (február 13-án) egy tundraludat a kardoskúti Fehértó környékén táplálkozó nagy lilikek csapatában. Ez a faj szintén ritkán fordul elő hazánkban, főleg az Alföldön.
A vadludak tavaszi vonulása általában március közepéig-végéig tart, de számuk február végétől már fokozatosan csökken. Érdemes tehát ezekben a hetekben ellátogatni a térségbe és megfigyelni, ahogyan a Lófogó-ér környéki legelőkön táplálkoznak, illetve, ahogyan a tóra behúznak délben pihenni, este pedig éjszakázni.
Írtunk arról is, hogy madárinfluenza miatt tömegesen pusztulnak a balatoni hattyúk és négy éve látták utoljára ezt a ritka madarat a dévaványai pusztáknál. A Balatonban pedig csőr nélküli récéket fotóztak, szakértő segített megfejteni a sérülés okát.
