William Frederick Cody az Iowa állambeli Le Claire város közelében, egy farmon látta meg a napvilágot, ahonnan a család később Kansasba vándorolt.
Bill fiatal évei – bár küzdelmesek voltak – szinte semmiben sem különböztek egy akkoriban szokványos sorstól. Apját fiatalon elvesztette, s megélhetést keresve futárnak szegődött el a legendás Pony Expresshez. Már tizenéves korában tökéletes lovas, vadász, nyomkereső és indiánszakértő volt, mint a klasszikus western-filmek hősei.
Az északiak oldalán részt vett az amerikai polgárháborúban, katonai futárként és felderítőként szolgált. 1866-ban megnősült, a házasságból négy gyermeke született. Bill bölényvadásznak állt, a transzkontinentális vasút építőinek élelmezéséről gondoskodott a Kansas Pacific vasútépítő vállalat megbízásából.
A végeláthatatlan síkságokon akkoriban még hatalmas csordákban legelésző állatokból nyolc hónap alatt állítólag 4280 példányt mészárolt le (a vadászat szó túlzás lenne tevékenységére), ezért ragadt rá a Buffalo (Bölény) Bill elnevezés. Miután egy nyolcórás bölényölő „párviadalban” is diadalmaskodott, hivatalosan is a prérik vadászbajnokának tekinthette magát.
Az amerikai hadsereg az indiánok elleni harcban végzett szolgálatát 1872-ben Becsületéremmel (Medal of Honor) ismerte el, de ezt az első világháború idején, 1917-ben megvonták tőle, mert az indoklás szerint nem volt hivatásos katona, majd évtizedek múlva, unokája közbenjárására 1989-ben posztumusz visszakapta a katonai kitüntetést.
A róla megjelent írások, elbeszélések nyomán hírneve is egyre nőtt, de huszonöt évesen még mindig csak egy szegény nyomkereső volt, aki soha életében nem járt a Mississippitől keletre. A nagy változást az 1872-es év hozta meg: Alekszej orosz nagyherceget kísérte vadászatán, és a társaságban utazó tudós Henry Ward rábeszélte, hogy tegyen eleget meghívásainak, induljon keletre. Buffalo Bill némi késedelemmel (meg kellett várnia, amíg a felesége utána küldi egyetlen jó ruháját) New Yorkba utazott, ahol elkápráztatta a közönséget öltözékével és beszédével.
Hírnevét gyorsan – nem is olyan apró – pénzre váltotta, amikor színpadra lépett a népszerű író, Ned Buntline A nyugat nyomkeresői című darabjában. Bár alakítása a kritikák szerint nem volt igazán csiszolt, önmagát adva óriási sikert aratott. Az elkövetkező tíz évben főként színészként jeleskedett, a fellépések között pedig tovább folytatta a nyomkeresői munkát. Összesen tizenhat, az indiánok ellen vívott csatában vett részt, kenyerére gazdag társaságok bölényvadász expedícióinak kísérésével kereste a vajat.
1883-ban az amerikai nemzeti ünnepen mutatta be először vadnyugati show-ját, amellyel a következő évtől Buffalo Bill’s Wild West címmel diadalmenetben utazta be az egész országot, később a világot. A négyórás műsorban bemutatták, miként vitte meg a Pony Express Lincoln elnökké választásának hírét, hogy miként mészárolták le a rézbőrűek az ártatlan fehéreket, a showban szerepeltek bölények, medvék, biztos kezű cowboyok és harci táncot járó vagy postakocsit üldöző, rikoltozó indiánok, fellépett a puskás amazon, Annie Oakley és a legendás sziú törzsfőnök, Ülő Bika. A már szinte intézménnyé vált látványosságot, amely megteremtette a Vadnyugat valóságtól messze elrugaszkodó, a köztudatban ma is élő romantikus képét, 1886-ban egyedül New Yorkban egymillióan tekintették meg.
Bill showműsorával több alkalommal is tett európai körutat, az 1890-es turné drezdai állomásán a nézőtéren ült egy német író is, akire olyan nagy hatással volt a mű-Vadnyugat, hogy három évvel később Winnetou címmel regényt írt – az illetőt Karl Maynak hívták.
A vadnyugati showman cirkuszával 1906-ban Budapesten és több vidéki városban is szórakoztatta a nézőközönséget. Codyt, a Prérik Királyát, akinek népszerűsége a mai szupersztárokéhoz volt csak mérhető, gyakran festették vágtázó lovon, amint fehér nőkkel erőszakoskodó indiánokat puffant le. Hírnevét még az sem tépázta meg, hogy életének végére cserbenhagyta a szerencse, és elszegényedett miután az általa alapított vállalkozás a film megjelenése után csődbe ment.
Buffalo Bill 1917. január 10-én halt meg a coloradói Denverben, temetésén 25 ezren vettek részt. Kultusza ma is tovább él, a Denver közelében lévő sírját és Wyoming államban az általa alapított Cody városát (ahol szobra és emlékmúzeuma is található) ma is sok turista keresi fel.
Arcképe kétszer jelent meg postabélyegen, róla nevezték el a Buffalo Bills amerikai futballcsapatot, de a New York állambeli Buffalo városának semmi köze a híres vadászhoz. Eleven, csak Jesse Jameshez vagy Billy, a Kölyökhöz hasonlító emlékét megszámlálhatatlan irodalmi és filmalkotás őrzi, a filmvásznon megszemélyesítette Roy Rogers, Charlton Heston, Paul Newman, készült róla képregény és színdarab is.
Magyarul több róla szóló (Buffalo Bill a vadnyugat hőse) füzetes regény jelent meg 1924 és 1943 között. Maga három művet írt, egy önéletrajzot és két kötet lazán összefüggő elbeszélést.
Néhány éve beköltözött a vadnyugat a szegedi múzeumba, egy német nyugdíjas pedig westernfalut épített a Balatonnál.
