A savanyú káposzta készítésének mesteri titkai

 A receptért és jó tanácsokért köszönet az Ezt fald fel portálnak.

A káposzták külső piszkos, sérült leveleit távolítsuk el, majd a torzsa koszos, sérült részét is vágjuk le. Közepes fej káposzták (1.6 – 3 kg) esetén 28 kg káposztából kb. 3 kg hulladék keletkezik, így 25 kg nettó káposztával számolhatunk. Ezt gyaluljuk le. ( Ma már lehetőség van gyalult káposztát is vásárolni, így ezt a műveletet akár meg is spórolhatjuk).

 Otthoni gyalulás esetén szedjünk le egy-egy nagyobb fej káposztáról kétszer 5-6 egész szép levelet, mert ezzel ki kell majd bélelni a hordó alját, és ezzel fogjuk lezárni a tetejét is. Tegyük tehát a hordó aljára az egyik adag 5-6 levelet, majd hintsük meg sóval. Gyaluljunk le egy (kisebb fejek esetén akár kettőt is) fej káposztát, majd szórjuk a hordóba. Erre megint jöhet egy kis marék só. Tegyünk rá 2-3 babérlevelet, hintsük meg lazán egész köménnyel, fekete borssal, esetleg megszórhatjuk még apróra vágott kápia paprika kockákkal is. A fűszerezés tekintetében az egyedi ízlésé a főszerep. Van aki más fűszereket is rak bele (kapor, csombor, stb.), van aki csak borsot.  Ezt a rétegzést mindaddig folytassuk, míg el nem fogy a káposzta.

Fontos

Minden réteg káposztát (az elsőt is) alaposan le kell döngölni. Régen a nagy fa hordókban ezt gumicsizmában taposták, kisebb hordókban pedig döngölőfával dolgozták meg az anyagot. Minden sort alaposan ki kell nyomkodni. A lényeg, hogy minél több káposzta sejtet tudjunk szétroncsolni, és ezzel arra ösztökélni, hogy kiadja levét. Az első sornál már az is jó eredmény, ha sikerül annyit kipréselni belőle, hogy épp ellepje a sort, míg ahogy közeledünk a végéhez, egyre több lesz a leve.

Ha készen vagyunk, és az utolsó sort is kinyomkodtuk, akkor jöhet a nyári alma (már ha teszünk bele). Vágjuk be a tetején kereszt alakba, majd nyomjuk bobjuk bele a hordóba. Ezt követően jöhet a tetejére a maradék 4-5 egész babérlevél úgy elosztva, hogy a lehető legjobban lefedje az egészet. Erre kell egy olyan kerek tál, tányér, ami belefér a hordóba, és szintén a lehető legjobban lefedi az összes káposztát.

Kerüljük a fémeket! Erre kell valami nehezék. Régen ezek tisztára mosott kövek voltak, manapság elegendő lehet egy 4,25 literes tetővel lezárható, vízzel megöltött befőttes üveg is. Ezt helyezzük nehezéknek a hordóba, majd addig nyomjuk vele lassan lefelé a káposztát, míg egyrészt teljesen lé alatt lesz, másrészt a hordóra rá tudjuk tenni a fedelet. Ez a megoldás azért jó, mert miközben a káposzta erjed, a fejlődő gáz felhajtóereje felfelé szeretné nyomni a káposztát, így azonban ez nem történhet meg.

 Ezt követően 20-22 fokos helyiségbe tenni a hordót, ahol elvileg két-három nap után megindul az erjedés, ami eltarthat a hőmérséklettől és a mennyiségtől, valamint a káposzta minőségétől függően kettő-három, de akár öt-hat hétig is. Ez alatt az idő alatt illik legalább két naponta átforgatni a levet. Ezt megoldhatjuk a hordó óvatos rázogatásával.

Amikor az erjedés megszűnt, a hab elkezd letisztulni a tetejéről. Figyeljünk, mert a káposztának mindig folyadék alatt kell állnia. Az intenzív erjedés 4–5 napig tart. Ezután a folyamat lelassul, bár még eltart 6–8 hétig.Ha ez megtörtént, tegyük át 0-5 fokos helyiségbe, és lezárt fedővel tároljuk. Minél kevesebbet nyitogatjuk, annál tovább tartható el. Ha lehet, kézzel ne nyúljunk bele, legyen inkább a hordóban egy nagy csipesz erre a célra.

 Ennek több következménye is lehet: kiforr az edényből, és minden savanyú káposztalétől fog ázni, túlérik a káposzta és ehetetlenül savanyú lesz vagy felpuhul a túlérés közben, és elveszíti roppanósságát.