Régen a vidéki településeken nagyobb darabokban vagy azonnal kiolvasztva zsír formájában tették el. Disznóöléskor a zsírszalonnát kiolvasztották, ennek maradéka a tepertő.
Ha szeretjük a zsírt, nem kell disznót vágni
Minden hentesnél kapható zsírszalonna. Ezt egy teakonyhában is kiolvaszthatjuk, és a végeredmény mindenért kárpótol. Lesz zsírunk és ttepertőnk is. 10 kg szalonnából-5-6 kg zsír, és 1,5-2 kilónyi tepertő nyerhető.
A szalonnák fajtáiról KORÁBBAN ITT ÍRTUNK.
A zsírolvasztásra szánt szalonna bőrét, ha van, lefejtjük, jó lesz kocsonyának, a bőr nélküli szalonnát pedig attól függően, hogy több zsírt akarunk-e vagy inkább töpörtyűt, és hogy a darabos vagy apró tepertőt szeretjük-e, kisebb vagy nagyobb kockákra vágjuk.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="495" width="660" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
és annál inkább csökken az olvasztás időtartama is. Legcélszerűbb a bőr nélküli szalonnát 2×2 cm-es darabkákra vágni. Persze ennél lehetnek valamivel nagyobbak vagy kisebbek is, az a fontos, hogy közel egyforma darabokra aprítsuk.
A bőrös-húsos hasalja-szalonnából pörcöt készíthetünk
Ezen rajta hagyjuk a bőrt és a nagyobb darabokra vágott szalonnák tetejét rácsszerűen bevagdossuk. A felvágott darabokat zománcozott vasedénybe tegyük, de ne színültig és kilogrammonként fél dl vizet öntve alá kis lángon kezdjük el sütni. Az olvasztást közepes hőfokon végezzük, mert ha nagyon nagy lángon olvasztunk, akkor a zsír több ártalmas anyagot tartalmaz és hamarabb avasodik. A zsiradékot az olvasztás egész tartama alatt kevergetni kell. Kezdetben ritkábban, később mind sűrűbben.
hanem menet közben – ha a zsír már letisztult és nem habzik – elkezdik apránként leszedegetni a zsírt. Ehhez nem kell más, csak egy merőkanál és egy szűrő. Így hófehér, finom illatú zsírt kapunk. Mindig annyit merjünk le, hogy a sülő tepertőt a maradék még ellepje. A zsírolvasztás akkor fejezhető be, amikor a zsír teljesen átlátszó, a tepertő szép aranybarna színű, és a zsír felszínén marad, széttörve belseje már nem fehéres. Úgy állapíthatjuk meg, hogy kisült-e a zsír, hogy a tepertőt az edényoldalához nyomjuk, és ha sistereg, akkor még van benne zsír, ha nem, készen van. A színe kevésbé mérvadó, mert a kövérebb szalonnának mindig világos tepertője van, a soványé hamar piros lesz.
Így lesz száraz, pergős a tepertő
Menet közben leszedegettük a zsír java részét, de a tepertő még ott van némi zsírral. Ehhez – hogy szép színt és finom zamatot kapjon – tejet öntünk (10 kg nyers szalonnához 2 dl), és ezzel kicsit még rotyogtatjuk. Vigyázzunk, mert erősen felhabzik pár percre. Úgy szokták beleönteni, hogy a keverőkanál (fakanál) nyelén csorgatják bele a tejet. Ennek sütését akkor kell befejezni, amikor a töpörtyű száraz, pirosas barna, felülete kemény, “kopog”. Ekkor a lángot eloltjuk, és a tepertőt kiszedjük. Vannak, akik szűrőkanállal gyorsan lemerik a töpörtyűt a zsírról, és vannak, akik krumplinyomóba szedik, és a fölösleges zsiradékot még kinyomják belőle. Így szárazabb, pergősebb töpörtyűt kapunk.
Kihűlésig ne fedjük be. Van, aki még melegen megsózza, de tudni kell, hogy ettől gyorsan megereszkedik a tepertő. Sózni ráérünk a fogyasztáskor is. Városi háztartásokban nem igazán van bödön, inkább csak pici spájz, ami a tárolásra nem a legideálisabb. Ott célszerű lefagyasztani a zsírt kisebb adagokban.
A zsírt sütés közben folyamatosan leszedem egy hőálló edénybe, s amikor már kezd opálosodni, akkor merem a tárolóedényekbe. Azonban nem zárom le őket, csak ha már teljesen megszilárdult a zsír. Ezt siettetni lehet, ha pár órára hűtőszekrénybe rakjuk az edényeket. Ekkor lefedem őket és mehetnek a fagyasztóba.
Vidéken bödönben tárolták régen a zsírt. A zsírosbödön alakja azért felfelé szűkülő, hogy a tárolás során minél kisebb zsírfelület érintkezzen a levegővel.
Tartósítás egyszerűen
Óhatatlanul kerül a leszűrt zsírba tepertő morzsalék. Nem kell tőle megijedni. Ez a hűlés során leülepedik. Tároljuk külön edényben és használjuk fel ételkészítéshez. Sokáig eltarthatjuk a tepertőt oly módon, hogy a zsírolvasztás után azonnal üvegbe tesszük, és leöntjük zsírral úgy, hogy teljesen befedje. Ekkor is kinyomkodhatjuk, mert nem szívja magát tele zsírral az állás során, tehát olvasztás után ugyanúgy pergős marad. Az üveg száját lekötjük, hogy levegő ne érje. Az így eltett tepertő száraz, sötét, de szellős kamrában tárolva sokáig eláll. Tárolható fagyasztóban is, ekkor nem öntünk rá zsírt.
Nagyanyáink a zsírban húst is tartósítottak. ERRŐL ITT OLVASHATSZ.
Aki nem szereti a tepertőt, finom tepertőkrémet készíthet belőle. Az interneten számos recept közül lehet válogatni, kinek-kinek ízlése szerint. Ne feledkezzünk meg azonban a tepertős pogácsáról sem.
Virágné Fejes Éva írása és fotói – Címfotó: Gyurkó Péter