Így került a csokoládé az adventi naptárba

Minden gyerek nagyon várja november végétől a Mikulást, majd a Jézuskát, de ilyenkor még olyan messzinek tűnnek azok a napok, amikor végre ajándékot kaphatnak a számukra még rejtélyes és misztikus lényektől.

Az adventi naptár hagyománya eredetileg a vallási áhítat jegyében, szentképekkel született meg még a 19. század eleji Németországban, de aztán gyorsan átalakult a funkciója, ami a gyerekek olykor kissé türelmetlen várakozásának az áthidalására szolgált a későbbiekben.

Az első adventi naptárat 1851-re datálják, de az első nyomtatott változatot 1902-ben egy hamburgi könyvesbolt adta ki, először egy tizenkét, később huszonnégy részre osztott karácsonyi óralap formájában. 1904-ben pedig megjelent a mai adventi naptárakra emlékeztető kalendárium a müncheni kereskedő, Gerhard Lang ötlete nyomán, írja a mein-adventkalender.de.

Ennek még nem voltak ablakai, hanem két nyomtatott részből állt: az egyiken 24 kép volt, ezeket ki kellett vágni, a másik íven pedig 24 mező, ahová fel kellett őket ragasztani, és Lang versikéit is elolvashatták felragasztás előtt. December 24-én a fehérbe öltözött Jézuska képe kerülhetett ily módon a helyére.

Gerhard Lang évről évre egyre kifinomultabb naptárakat jelentetett meg, míg eljutott a csokoládé-rejtek megalkotásáig. Kedves gyerekkori emlék nyomán találta ki az adventi naptárba rejtett finom kis csokoládékat, ugyanis édesanyja minden egyes nap egy kartondarabra varrt süteménnyel, wibelével örvendeztette meg fiacskáját a decemberi várakozás idején.

Mondani sem kell, hogy a gyerekek körében rögtön nagyon népszerű lett a naptár, a hagyomány pedig azóta is intenzíven él, az otthon készített egyedi kézműves remekek mellett a boltok polcai is roskadoznak a csokidarabkákat rejtő adventi naptáraktól.

Kiemelt kép: Pixabay