A tizenharmadik századi gyökerekkel rendelkező német heidelbergi várkastély először erődítményként szolgált, majd a wormsi érsekek és a pfalzi választófejedelmek központja lett. Egy örökösödési háborúban 1689-ben és ezt követően 1693-ban – XIV. Lajos francia király katonái nagy kárt tettek az addig látványos helyi palotában.
A pfalzi örökösödési háborút lezáró rijswijki békeszerződés (1697) enyhülést hozott. Úgy tervezték, hogy a kastélyt teljesen elbontják és a használható részeket egy új palota megépítéséhez használják fel. A terv végrehajtása nehézségekbe ütközött, ezért a kastély ideiglenes helyreállítása mellett döntöttek, de pénzhiány miatt elnapolták a terv végrehajtását.
IV. Károly Tivadar úgy gondolta, hogy visszaköltözik a heidelbergi kastélyba, de 1764. június 24-én kétszer egymás után villám csapott az épületbe, a kastély ismét tűz martaléka lett, ezt a fejedelem rossz jelnek tekintette és elállt terveitől.
Csak a XIX. században indult a monumentális épület megmentésére irányuló összefogás, de még mai is részben romos kastélyként várja a turistákat.
A kastély legérdekesebb része a hordóház, melybe óriási, a kastélyban tartandó ünnepségek alkalmával használható óriáshordót terveztek.
A nyolc és fél méter hosszú, hét méter átmérőjű darab végül 1751-ben készült el, és eredetileg 221 726 liternyi bort lehetett beletölteni, de a faanyag száradása miatt ma már ennél valamivel kevesebb, közel 219 ezer liter férne bele. Építéséhez százharminc tölgyet vágtak ki, tetejére pedig csinos méretű táncparkettet építettek.
A hordó tetején egy lyukon bevezetett csövön keresztül pumpálták kisebb hordókba a bort. Körülbelül 10 év elteltével a hordó szivárogni kezdett és több javítási kísérlet után végül nem használták többet. Később tánchelyet alakítottak ki a hordó tetején, ahova egy lépcsőn keresztül lehetett feljutni.
Az 1800-as években a vár és a hordó már turisztikai látványosságnak számított. Egy francia gyűjtő és művész, Charles de Graimberg volt az, aki sokat tett a megőrzéséért, fennmaradásáért.
A hordó egy egész sor szépirodalmi műben tűnt fel, így a Münchausen báró csodálatos kalandjaiban, a Nyomorultakban és a Moby Dickben.
