Családunk újabb gasztrokalandjai a kásaételek birodalmába vezetnek. Ez a terület az, ami sajnos a mai konyhákban már alig fedezhető fel, pedig a paraszti kultúrában az étkezés szerves részét képezte. Ugyan ki az, aki rendszeresen főz kölest, zabkását, hajdinát vagy puliszkát?
Nos, a mi kis közösségünkben két irányból értük el, és emeltük mindennapjaink részévé a méltatlanul elhanyagolt gabonaféléket. Egyrészről volt egy vegetáriánus megközelítés, a húsmentes étkezések gazdagítása kalóriákban, rostokban, fehérjékben. Másrészről pedig a gyermekek születésénél tett fogadalom, egyfajta társadalmi szerződés: minden étkezésben igyekszünk tábort verni a valóságos, az egészséges oldal birtokán – még akkor is, ha sok-sok csábítás ér bennünket a túloldalról.
Ezért mi vagyunk azok a modern emberek, akik főznek kölest (leginkább zöldségfasírtok alapjaként), zabkását reggelire mézzel és magokkal, hajdinát (paprikáskrumpliba, káposztás ételekbe) és puliszkát.
A családi receptünket ez utóbbi ételhez szállítom most.
Mi a puliszkát erdélyi látogatásunk alkalmával ismertük meg, talán két évtizeddel ezelőtt. Jellemző a feledésre, hogy idehaza még csak hírből sem halottunk az ételről baráti, családi konyhák felől.
És milyen érdekes fordulat, hogy a gasztroforradalom YouTube szakácsainak szaporodásával Olaszország felől tért vissza a magyar köztudatba polenta néven. De mi maradjunk csak a puliszkánál.
Két formában készítjük el. Az édes változatát szilvalekvárral kenjük meg és diót szórunk rá, míg a sós verziót túróval (az erdélyi változat juhtúróval készül), tejföllel (leginkább görög joghurttal) és reszelt sajttal tálaljuk. De lássuk a receptet:
Hozzávalók:
- 200-250 g kukoricadara
- 500 g tehéntúró
- 500-600 g görögjoghurt
- 200 g reszelt sajt
- só
Elkészítés:
- Mi mindig egy nagyobb mennyiségű puliszkát készítünk, mivel rétegezve kell beletennünk egy jénai tálba, majd a sütőbe. A víz mennyiségét sosem mérjük pontosan, a főzés közben pótoljuk ha kell.
- Kezdésnek egy liter vizet teszünk fel a tűzre és megsózzuk. Mikor már langyos, folyamatos kevergetés mellett beleöntjük a kukoricadarát és maradunk is a tűzhely mellett. Ez az étel sok törődést kíván, állandóan kevergetni kell, hogy ne legyen csomós.
- Nagyjából 20 perc alatt megfő a dara, de mi közben kóstolgatjuk is, hogy megfőtt-e a „pulisz” – mert így becézzük. Mivel a tejfölös-túrós-sajtos puliszkánkhoz krémes állagú darát kell főznünk, közben a víz mennyiségét pótoljuk, ha nagyon sűrű állagúvá kezd keményedni.
- Ha elkészült, akkor a sütőtálunkba, amit vajjal kikenünk, két rétegben tesszük bele a darát.
- A túróhoz egy kis görögjoghurtot keverünk, hogy krémesebb legyen és megkenjük vele bőséggel az első réteget és egy kis reszeltsajttal is megszórjuk.
- Ezután ráöntjük a második réteget, amit szépen elsimítunk.
- A puliszkánk tetejét megkenjük a maradék joghurttal (tejföllel) és megszórjuk sajttal, majd mehet is be a sütőbe.
- 200-220 fokon sütjük és addig van bent a puliszka, míg a teteje szép színt nem kap.
- Tálalás előtt legalább 15-20 percet pihentetjük, hogy egyszerűen ki tudjuk szedni a sütőtálból.
Ebédre nagyjából a fele elfogy, de mindig kint hagyjuk a konyhaasztalon a tálat, ugyanis ez olyan étel, amely kihűlve még könnyebben vágható, szelhető. A kés, szedőkanál pedig ott van a tál mellett.
Egy kérdés a puliszkás gasztrokirándulásunk végére: vajon másnap reggelre marad-e a tálban puliszka?
