Engem az édesapám tanított rizst készíteni. Az ő tökéletes receptjének a titka az volt, hogy a rizst olajon üvegesre pirítottuk, és mikor kellően megpirult, felöntöttük kétszer annyi forró vízzel, mint amennyi rizst használtunk. Szigorúan csak egyszer szabadott megkeverni, majd az előmelegített sütőben főzni addig, míg pörgős nem lesz.
Apukám receptje sosem hagyott cserben, a sütőnk viszont igen, így a gázon próbálkoztam rizst főzni. Sosem sikerült. Mondják, tízből kilencen rosszul főzik a rizst, mígnem rátaláltam a delish.com receptjére, és kipróbáltam a tökéletes rizs készítésének módját. A hét bármelyik napján jó, vasárnapi ebédhez is gyorsan megvan.
A recept szerint szigorúan leöblítettem, átmostam a rizst. Meg is lepődtem, mi jött le róla. Átmosás után üvegesre pirítottam, mert hiszem, hogy enélkül a szemek semmiképpen nem válnak el egymástól.
Egy edényben vizet forraltam, éppen kétszer annyit, mint amennyi rizst megmostam, és mikor forrt, sóztam, és beletettem egy kanálnyi vajat.
Mikor a vaj elolvadt, beletettem a forrásban lévő vízbe a pirított rizst, szigorúan egyet kevertem rajta – hiába, a berögzült szokások megmaradnak – és lefedtem az edényt. A lángot takarékra vettem, és beállítottam az időzítőt a telefonomon a recept szerinti 18 percre. 18 perc után lekapcsoltam a gázt, de a fedőt még 10 percig hagytam, hogy a gőz dolgozhasson.
Azután ellenőriztem. Az eredmény szerintem isteni lett. A vaj nagyon kellemes ízűvé tette a rizst, aminek az állaga ugyan nem kőkemény pörgős, de nem is összetapadt massza. A család is értékelte a mellé készített baconbe tekert májjal.
A sütőben készült rizs állaga ugyan egy icipicit jobb, de ha nincs sütő, ez a recept sem vall szégyent a család előtt.
Te hogy készíted a rizst? Van titkod?
