Ennek a sütős gasztrokalandnak az igazi mondanivalója a megvalósításához rendelt praktikum, az egyszerűsítés, és persze a házias íz, amihez a liszt, a tej, a vaj és tojás quartett adja meg az alaphangot.
A családban két vonalon indul el a keltészták készítése: a kovászos és az élesztős liga. Az előbbi nyilván a Premier League, az angol első osztály, míg az utóbbi a magyar NB I, de itt is nagyon szép eredményeket lehet elérni. A bukta is ebben a ligában versenyez most.
És ami a technológiát illeti, megosztom most azt a know how-t, ami a kézi kavarást, dagasztást művelők konyhájában biztos, hogy kiváló taktikának bizonyulhat. Ez pedig nem más, mint a vulkán.
A vulkánt a nagy dagasztótálban formázzuk meg, és innen indítjuk a műveletet. Előszőr lisztet szórunk a tálba, aminek a közepébe krátert ásunk két ujjunkkal, oldalába pedig egy ujjal kisebb barázdát húzunk körbe. A kráterben lesz felfuttatva az élesztő, ide morzsoljuk, megy rá cukor és a langyos folyadék, a bukta esetében tej. Ezt én egy fa evőpálcikával összekeverem, kis lisztet is húzok bele oldalról. Itt fut fel az élesztő 6-8 perc alatt. A vulkán oldalába pedig kerül kevés só, zsiradék (a buktánál a vaj) és ide fogom locsolni a maradék folyadékot is.
Íme a vulkán:
És akkor lássuk is az elkészítést, illetve előtte még egy alapvetés, ami a buktánk házi és egyedi ízét jellemzi, ami nem más, minta a hozzávalók minősége. A liszt pásztói biogazdálkodás és malom terméke, a tej zsíros, házi jellegű, margarin helyett vaj a zsiradék és a házi tojás a kocsmába érkezik Zsuzsához, minden héten 20 darab. A lekvár pedig a kertünkben termett szilva és nem kevés házi feldolgozás, főzés eredménye. Mivel maradt ki a túrós palacsinta után némi házi túróból készült édes keverék, készült ilyen bukta is.
Házi bukta Győrsövényházról
- 60 dkg liszt
- 2-2,5 deci tej
- 10 dkg vaj
- 2 tojás sárgája
- 1 felvert tojás a kenéshez
- 1 kávéskanál só
- 2 csapott evőkanál cukor
- 20 g élesztő
Ahogy fent már leírtam, először is elkészítjük a dagasztó tálba a vulkánt, majd kézzel összegyúrjuk a tésztát. Mikor szép sima a felülete, lefedve 50-60 percet pihentetjük, kelesztjük. Ezután a kilisztezett munkafelületre tesszük a tésztát és téglalap formára hajtjuk, majd letakarjuk és 20-30 percet így is kelesztjük, majd kinyújtjuk olyan méretű lapra, hogy 12 nagyjából egyenlő négyzetformára vághassuk (nekem maradt ki némi felesleg, abból kiflit tekertem).
A felvágott kisebb tésztalapok közepére halmozzuk a tölteléket majd kissé megnyújtogatva a tésztát ráhajtjuk és megnyomkodva összeragasztjuk, majd óvatosan aláhajtjuk. Az így elkészült buktákat a sütőtálba tesszük egymástól kis távolságre, de szerinem az sem baj, ha összeérnek. Nálam az egyik kerámiatálban összeértek, a másikban pedig nem..
Megkenjük tojással (van, aki olvasztott vajjak teszi ezt), majd én addig pihentetem őket így letakarva, amíg a sütő el nem éri a neki szánt, 190-200 fokos hőmérsékletet. Most vékonyan ismét átkenem tojással a buktákat és 30 perc alatt sütöm meg jó barnára.
Miután kivettem, megszórom porcukorral és várjuk, hogy fogyasztható hőmérsékletűre hűljön.
És, hogy miért egy igazi jolly joker a házi bukta? Mert ehető langyosan, hidegen, két nap múlva is. Lehet a gyereknek reggeli vagy uzsonna a suliba. Kiváló desszert az ebéd végén, de lehet belőle második fogás is, ha laktató, gazdag leves a menü első szereplője, például gulyás leves, jókai bableves, frankfurti leves vagy a tejfölös, parasztos krumplileves.
