A családi nagy receptkönyv ismét gazdagodott egy kis csodával: a szinte tökéletes vajas kiflivel. És, hogy mi a történet? Ahogy nálunk ez lenni szokott, ez a péksütemény sem csak úgy az égből pottyan az asztalra, hanem bizony hosszas kísérletezés eredménye – ezért is gondoltam, hogy megosztom önökkel.
Családunk már évek óta igyekszik a valóság felé kormányozni hajóját, aminek egyik legfontosabb vitorlája a tiszta, természetes alapanyagokból készült étel. Ezért is sütjük az egyik alapélelmiszerünket, a kenyérféléket mi magunk és nevelünk kovászt is. Ez a mostani versenyző élesztős edzésmódszerrel hízott fogyaszthatóvá.
A croissant készítésénél alkalmazott rétegezés, csak itt elég két kerekre nyújtott tésztát egymásra tenni, közéjük pedig a vajat. De lássuk a részleteket:
Hozzávalók
- 800 g liszt
- 2-2,5 dl tej
- fél pohár joghurt
- egy tojás
- 120 g vaj
- 25 g élesztő
- só
- csipet cukor az élesztőhöz
Elkészítése
Én a kissé leharcolt élesztőtálban futtatom fel az élesztőt. A liszt közepébe kis krátert készítek és oda morzsolom a matériát, megszórom kis cukorral, meglocsolom langyos tejjel és összekeverem. A kráter oldalára szórom a sót, adagolok némi vajat (lásd a képen alább).
Az élesztő 7-10 perc alatt felfut és jöhet is a keverés. Beleütöm a tojást, belekanalazom a joghurtot, én robotgéppel keverem és közben adagolom hozzá a tejet.
Nem mindig elég az előre kigondolt folyadék, ezért a tészta állaga szabja meg, hogy kell-e még hozzá. Mikor elválik a keverőtál falátától és kézzel is jól gyúrható, mehet is pihenni legalább egy órát.
A megkelt tésztát ketté választom és mindkét adagot kör alakúra nyújtom, egészen vékonyra, a rétegeket összeborítom, de előtte az alsóra kiporciózom a maradék vajat (ha felolvasztjuk, lehet kenni is, én vékony szeletekre vágtam).
Az összeborított tésztát vékonyra nyújtom, megtartva a kör alakot, majd háromszögekre cikkezem (én nem törekszem a közel egyforma nagyságra, legyen közte kisebb és nagyobb kifli is).
Végül a háromszögeket felcsavarom kifli formára és a sütőlapra fektetem őket, megkenem tojással, majd jöhet a katlan.
Nekem 200 fokon 25 perc alatt sült ki az áru olyanra, mint amit a nyitóképen látnak. Finom, puha, omlós és kellően vajas, de aki még roppanósabbra szeretné a héját, nyugodtan süsse 30 percen át.
Megkérdezhetnék, hogy miért az a „szinte” jelző a tökéletes vajaskifli felvezetőjeként. Salvador Dali azt mondta, hogy ne féljük a tökéletességtől, úgysem érjük el.
De azért törekedhetünk rá, nem igaz?
