Ennek az ételnek a történetét két szálból fonta nekünk az élet, egy a múltból, egy pedig a jelenből indult és a konyhában szépen megalkották a nagyi szuper lepényét.
A múlt egészen a gyermekkort jelenti, mikor gyakorlatilag bármelyik ünnepnapon vagy csak a vasárnapi ebédeknél az asztalra került a túrós lepény. Mi csakis az édeset faltuk, a kaprosat fintorogva tettük vissza, ha véletlenül arra a tányérra tévedt a kezünk, és nem is igazán értettük, hogy a felnőttek mit esznek rajta annyira.
Majd fiatal felnőttként – ahogy azt más gyerekkorban félretolt étellel tettem – megkóstoltam a kapros-túrósat. Mondanom sem kell, hogy új kedvenc született. A nagyi után az édesanyámé is pontosan olyan barnára sült csoda lett a tepsiben, mint emlékeimben. Csakhogy a családdal már 300 kilométerre távolabb élünk Szegedtől, így ritkábban látogatunk haza és valahogy épp nem sül kapros-túrós, viszont zserbó, almás csoda, pogácsák igen vagy nyáron tiramisu, somlói galuska, tejfölös-citromos piskóta.
A jelenből induló történetszál pedig azzal kezdődött, hogy a minap kinyitottam a fagyasztót. Ürítem, tervezgetem segítségével a konyhai teendőket, amolyan takarékosan, gazdaságosan, és mindig a kezembe akadt egy vékony zacskó begumizva, valami zöldfűszer a kertből – gondoltam. Az asztalon hagytam, hogy jó lesz majd levesbe, szószba. Aztán mikor kiengedett, látom ám, hogy ez bizony egy csokor kapor a kertünkből. Leginkább tökfőzelékbe használjuk el, nade télen? És akkor mint a villám hasított az elmébe a nagyi kapros-túrós lepénye: itt az idő!
Felhívtam hát anyámat, hogy mondja el, a nagyi receptjét, ő elmondta, én megcsináltam és valami isteni finom lett. Mutatom is a folyamatot:
Hozzávalók
- 25 dkg liszt
- 50 dkg házi túró
- 2 egész tojás és 2 tojássárgája
- 2 deci tej
- 2 dkg élesztő
- 2 evőkanál búzadara
- egy csokor kapor
- só
- 1 teáskanál cukor
- 5 dkg zsiradék (nagyi disznó, anyám kacsa zsírt használt, mi vajat)
- 2 deci tejföl
Elkészítés
Először elkészítjük a tésztát. Az élesztőt – a cukrot beleszórva – a két deci langyos tejben felfuttatjuk, majd a liszthez adjuk a vajjal és egy tojással együtt. Összegyúrjuk és egy órát kelesztjük. A túrót, a kaporral, egy deci tejföllel, egy tojással és a búzadarával összekeverjük. A tésztát vékonyra nyújtjuk, a tepsink formája szerint, majd a tepsibe tesszük, rákenjük a túrós krémet, majd elkeverünk egy tojás sárgáját egy deci tejfölben és azt kenjük a tetejére. Én 180 fokon sütöttem 40 percig, az első húsz percben nem kentem még rá a tojásos tejfölt, viszont úgy tudott szépen megbarnulni, megsülni a teteje, hogy a végén még plusz 8 percet felső grillfokozatra kapcsoltam.
Végül jöjjenek a praktikák, mit lehet, kellene még másként csinálni, hogy ezt a brutálisan finom lepényt további jelzőkkel fokozhassuk.
Van, aki nem kelt tésztával süti (az inkább pite), azt is ki lehet próbálni, sütőporral vagy szódabikarbónával élesztő helyett, akkor vékony lesz a pite alja, viszont a kelt tészta meg nagyon finom, de a következő sütésnél már nem készítek neki peremet, inkább kihúzom a túrós réteget egészen a tepsi széléig. Anyám később felhívott, hogy azt elfelejtette mondani, hogy a túróba kerülő tojásfehérjét fel kell verni habnak és úgy belekeverni, azzal még habosabb, krémesebb lehet a végeredmény.
És akinél a családban mindenki húsevő, próbálja ki kacsazsírral elkészíteni a tésztát és persze nyáron, a friss kaporral még zamatosabb a végeredmény.
Azt persze mondanom sem kell, hogy az alapanyagok tekintetében, aki csak teheti, szerezzen be házi összetevőket, mi is így teszünk. A túró és a tejföl rábcakapi sajtmester terméke, a tojás a faluból való, a liszt a pásztói malom biobúza örleménye, a kapor pedig az egyre terebélyesedő konyhakertünkben termett tavaly.
