A kovászos kenyerek fogyasztása kedvező az emberi szervezet számára, ugyanis élesztő és cukor nélkül süthetünk természetesen kenyeret, péksüteményeket. Az ilyen kenyerek nem puffasztanak, nem tartalmaznak adalékanyagokat, fogyasztásukkal hozzájárulhatunk egészségünk megtartásához. A kovásszal készült kenyér még több nap után is ugyanolyan rugalmas, ízletes, isteni finom marad. Ha frissen fogyasztjuk, amikor roppanós a héja, annak bizony nincsen párja.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="719" width="1280" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Megmutatjuk, hogyan és miért készíts kovászt, amivel majd elkészítheted otthon a kenyered, írta honlapján az Agrároldal.
Az emberiség több ezer év óta ismeri és használja is a kovászt, leginkább kenyérsütéshez. Az asszonyok nagy becsben tartották a kovászt. Régebben nem volt hűtő, ezért szárazon tartották, frissen hűvös helyen, vagy leszárított formában lenvászon zsákban – amikor pedig használni akarták, feloldották vízben. A kovász lazítja a kenyér tésztáját, kellemesen savanykás ízűvé, valamint buborékossá teszi azt. A kovász élő dolog, ami a közvetlen környezetéből veszi fel a különféle gombákat és baktériumokat.
A kovászos kenyér sokkal egészségesebb az élesztős társainál. A vércukorszintet nem emeli meg hirtelen, mivel a hosszú érési idő alatt lebontja a szénhidrátokat, ráadásul könnyebb megemészteni is. Nem okoz puffadást, aki emésztési zavarokkal küzd, sokkal inkább fogyassza a kovászos kenyeret, mint az élesztős változatot.
- A legfontosabb hozzávaló a türelem, ugyanis nagyjából hét nap kell ahhoz, hogy elkészüljön a kovászunk.
- Szükségünk lesz lisztre, vízre és egy nagyjából egy literes befőttes üvegre, lehetőség szerint csavaros legyen a teteje.
- A teljes kiőrlésű liszt a legjobb választás, mert azon több jó gomba és baktérium található.
- Első nap mérjünk ki 30 gramm lisztet és ugyanennyi vizet – keverjük össze a befőttes üvegben és lazán zárjuk le.
- 24 órával később vegyük elő az üveget, és ismét tegyünk bele 30-30 gramm lisztet és vizet, majd keverjük össze az első napi adaggal, és zárjuk le a tetővel.
- A harmadik napon már látnunk kell apró buborékokat, és az illata is savanykássá kezd válni a kovásznak. Ismét etetnünk kell, de ekkor már kétszer kell megtennünk.
- Tehát a második napi etetés után 12 órával ismét adjunk hozzá 30-30 gramm lisztet és vizet, majd ugyanezt tegyük meg 12 órával később is.
- A negyedik és a hetedik nap között az etetést végezzük el 12 óránként, a fix időpont nagyon fontos.
- A hetedik-nyolcadik napra már kellemesen savanykás ízű, barnás színű, buborékos kovászt kapunk. Ezzel már süthetünk is.
Fontos tudni, hogy az etetés után 5-6 órával a legaktívabb a kovászunk. Ha ezen az időszakon túl van, akkor lecsendesedik, a térfogata is csökken, ezért tehát ideálisan 5-6 órával azelőtt etessük meg, mielőtt használni szeretnénk.
Ha nem elég buborékos, vagy penészes, kellemetlenül szúrós szagú, rózsaszínes árnyalatú, akkor valamit elrontottunk. Penész észlelése során azonnal érdemes újrakezdenünk a kovász készítését. Ha nem elég buborékos, akkor nincs nagy baj, a kovász éhes, etessük sűrűbben. Ha kellemetlen szagú, akkor sem kell feltétlenül újrakezdeni mindent, vegyünk ki belőle 30 grammnyit, és a többit dobjuk ki. A megmaradt 30 grammnyit tegyük egy tiszta befőttes üvegbe, és keverjük össze 50-50 gramm liszttel és vízzel, majd az etetést ismételjük meg pár napon keresztül 100-100 gramm vízzel és liszttel.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
