A stangli a gyerekkorom világába repít vissza, az ünnepekhez. Ez a vendégfogadó finomság mindig ott volt az asztalon, ha az anyai nagymamámnál összeült a család. A stangli a kulcs abba az alig 15 négyzetméteres szobába, ahol a nagyasztalnál a felnőttek ültek, a kicsinél meg a gyerekek, akik a vacsora után bemásztak a nagyasztal alá, hogy megcsikizzék a lábakat. A stangli a kérdés is: hogyan fért el ennyi ember egy ekkora szobában, nyolc felnőtt és négy gyerek. A válasz pedig abban a szívben rejlik, ami a vért pumpálta az izmokba, amelyek a stangli készítésénél a kezet mozgatták.
Sajnos nagymamán receptje nincs már meg, de a húgom már két családi összejövetelen is sütött olyan stanglit, aminél már az első harapásnál akkora időugrást végeztem, hogy szinte meg tudtam csikizni az ultit játszó keresztapám lábát.
A sajtos stangli három fundamentum a liszt, a vaj vagy margarin és a túró hármasa. Ennek a triptichonnak kell olyan képpé összeállnia, hogy a mennyisége állandó legyen, vagyis ha 20 deka zsiradékunk van, akkor 20 deka kell a lisztből, a túróból is, ha 25 deka túrót vettünk, akkor 25 a mérték, ha 30 akkor az. Kell hozzá még só, két nagy evőkanál tejföl és sajt a tetejére és felvert tojás a kinyújtott tészta megkenéséhez… ja, és jól áll neki, ha megszórjuk valamilyen maggal, én a szezámmagot választottam (ezt a tojásos felületre szórjuk).
Hozzávalók:
- 25 dkg liszt
- 25 dkg túró
- 25 dkg margarin/vaj
- 2 evőkanál tejföl
- só
- egy felvert tojás a kenéshez
- szezámmag
- reszelt sajt
Elkészítés:
A margarint én felolvasztottam és úgy tettem a keverőtálba a liszthez, túróhoz és a két evőkanál tejfölhöz. Ízlés szerit megsóztam a masszát és alaposan összedolgoztam. A tésztát gombóccá formáztam, Folpackba tekertem és egy órára betettem a hűtőbe, hogy a margarin megkeményedjen, könnyebb legyen nyújtani. Miután fél centi vékonyra lapítottam a tésztát, bekentem a felvert tojással, megszórtam előbb a magokkal, majd a reszelt sajttal, majd felvágtam keresztben és hosszában is 3-5 centis darabokra. Az én 180 fokos sütőmben 35 perc kellett neki, hogy elkészüljön, de mindenki figyelgesse közben, kapjon egy kis színt a teteje.
Ami pedig az eredményt illeti, szinte tökéletes lett. Annyi kis csúszás történt, hogy margarinból egy kicsit több került bele és lisztből kevesebb, mert nem volt elem a mérlegben és kimérő edényben saccoltam meg a liszt mennyiségét, a zsiradékét pedig a papír jelöléséből következtettem ki. Enyhén vajasabb hatású lett a tészta, de az íze brutálisan jó lett.
