A történet a falusi tojással kezdődött, amit a helyi vendéglátóegységben szoktam rendelni Zsuzsimamától.
És mivel sikerült 15 kiló pásztói biolisztet is beszereznünk, kitaláltam, hogy ezekből a szuper alapanyagokból friss tésztát készítünk, ami 2 perc alatt fő meg, és krémesen olvad majd rajta szét a túró. Úgy is lett, mutatom a részleteket:
Négytojásos házi tészta
A recept nagyon egyszerű, de több apróságra kell figyelni, hogy tökéletes legyen. Az alapleírás szerint 10 deka liszthez kell egy tojás, vagyis a mi tésztánkhoz 40 deka liszt kell és négy tojás. Ezen a ponton már el lehet csúszni kezdő szinten, ugyanis nem mindegy, hogy mekkora a tojás. Tapasztalatom szerint ez a leírás L-es méretben működik.
Nekem viszont – mivel falusi kapirgálóktól érkezett a tojásom – a sok nagyméretű közé becsúsznak közepesek is. Ezért az én módszerem az, hogy felverek egy ötödik tojást, és ahogy gyúrom a tésztát, és érzem, hogy nehezen veszi már fel a lisztet, adagolok a felvert tojásból hozzá, éppen annyit, hogy kicsit ragadjon ismét a pulthoz a tészta, és szedje fel az összes lisztet. Van, aki kis vizet tesz ilyenkor hozzá… én nem.
A következő pont maga a gyúrás. Első lépésként kiszóróm a munkafelületre a lisztet, krátert készítek a halom közepére, beleütöm a tojásokat és lassú mozdulatokkal nyomkodom szét, húzom bele a száraz hozzávalót.
Sokáig kel gyúrni és nem könnyű, izzasztó a folyamat, mert keménynek kell lennie a tésztának, de a végén az eredmény egy sima, gyurma jellegű felület lesz. Gombóccá formálom, becsomagolom folpackba, és fél órára megy pihenni a hűtőbe.
Ezután felszereljük a tésztanyújtó gépet, a tésztagombócból szeleteket vágunk, és először a legnagyobb, hetes fokozaton nyújtjuk, majd a négyesen, kettesen és végül az egyesen. A felületet lisztezni kell, és a nyújtott tésztát sem árt enyhén megszórni. Végül a kinyújtott tésztát pizzavágóval középen ketté szelem, majd felcikkezem rombusz alakúra. Mielőtt a fatálcára teszem a tésztadarabokat, újra beszórom liszttel, hogy ne tapadjanak össze.
Sokadik próbálkozásra már elmondhatom, hogy bátran lehet lisztezni. Minden adag tésztasor, ami a tálcára kerül, nyugodtan kaphat még egy lisztszórást. Zubogva forró, sós vízbe kell szórni a tésztákat, és egyből kavarjuk is meg, hogy biztosan elkerüljük az összeragadást. A friss tészta 2-3 perc alatt elkészül.
Ezután leszűrjük és önthetjük is bele a házi túrót, amihez kevés tejfölt vagy görög joghurtot adtunk, majd alaposan összekeverjük a masszát és a tésztát, és tálaljuk is. A családunk húsevő frakciója szalonnapörccel ette, én még egy kevés kisült szalonnazsírt is csorgattam rá.
A friss, házi és a bolti száraztésztából készült csusza között a különbség nagyjából olyan, mint mikor véletlenül veszünk télen spanyol paradicsomot, és várjuk a nyári, édes magyar zöldség ízét. Na, jó, talán egy kicsit túlzok, de tényleg meglepő, hogy mennyivel finomabb a házi tésztás változat.
