A diófának nemcsak a termése, hanem a levele is felhasználható. A hajápolástól a bőrbetegségeken át sok mindenre javasolják a diófa levelét, írta a Házipatika.
A közönséges dió (Juglans regia) levelének a néphagyomány és a természetgyógyászat számtalan jótékony hatást tulajdonít: vértisztítóként, gyomorerősítőként, emésztést segítőként, valamint féreghajtóként tartják számon, emellett bőrproblémák, kiütések, ekcéma, fagyások ellen is javasolják. Magas vérnyomás, illetve aranyérbántalmakra is ajánlják, de borogató szerként mandula és szemgyulladásra is. A levél főzetét hajhullás ellen illetve hajszínezésre is használják, vidéken régebben még a lépfenét is a leveléből készített teával kezelték.
A diólevelet június végétől augusztusig gyűjtjük, olyankor, mikor már szép sötétzöld a színe, de még nem jelennek meg rajta a rozsdafoltok. A rozsdafoltos vagy sárgás levelek ne szedjük le. Az összegyűjtött, ép, nem foltos leveleket megszárítjuk, összevágjuk, szellős, száraz helyen tároljuk.
A diófalevél teája nem csak belsőleg hat: különböző bőr- és nyálkahártya-fertőzések – mandula- és torokgyulladás, ínysorvadás -, de akár hüvelyi is, ekcéma, bőrgomba, visszérseb, atka és fejtetű kezelésére egyaránt alkalmasnak tartják. Fürdőként a gyulladásos megbetegedések enyhítésére javasolják.
A tea készítésének számtalan módja van, de akkor a legjobb igazán, mikor július-augusztus környékén megvastagodnak, de még sötétzöldek. A rozsdafoltos vagy sárgás levelek már nem használhatók. Árnyékos helyen kell szárítani, majd összemorzsolni és páramentesen tárolni. Leforrázva fogyasztandó, kúraszerűen.
Belsőleg:
- emésztési problémák kezelésére (gyomorfájdalmak, gyomor- és bélhurut)
- aranyeres panaszokra
- szájüregi problémákra, torokfájásra
- általános gyengeségre, gyomorerősítőként és a máj támogatására.
Külsőleg:
- bőrgyulladások, kelések és ekcéma esetén
- fekélyes lábra és sebekre
- gombás eredetű bőrbetegségekre
- korpásodásra és hajhullásra.
