A mezőőr szerint azért mászkál annyi vad Zebegényben, mert mennek inni és enni a Duna felé, a hegyekben ugyanis minden patak, forrás és vízlelőhely kiszáradt, és táplálék sem maradt.
Az 1858-ban épült kőházban az egykori borospince, a 80 centiméter vastag falak és egy szignózott mestergerenda is őrzi a múltat, a hozzá tartozó szőlő helyén ma már mandulafák állnak.
A Bede-víztározó kiszáradása mementója annak, milyen sebezhetőek a környező vízi világaink, és milyen gyorsan képes elenyészni az a gazdag élet, amelyet természetes kincsünkként tartottunk számon.